Fáklyák

Egy közösségért – legyen az város- vagy faluközösség – égni, lobogni kell. Szerencsére Somogyban is szép számmal akadnak fáklyák, akik irányt mutatnak, akiknek szavaira, tetteire figyelni kell. Akik tájékozódási pontok, s ténykedésük nem marad visszhangtalan. Kövesdiné Panyi Antónia, a mesztegnyői faluház vezetője ilyen. Jövőépítő, aki a múltat menti át a mának, hogy a mesterséges intelligencia világában maradjon valami emberi, amely továbbadományozható az utánunk jövő generációknak. Közben pedig gyarapszik a hely, ahol élünk, hiszen a friss Bessenyei György-díjas igazgató is azt vallja: minél több működő közössége van egy településnek, annál gazdagabb. Szerencséje volt, ezidáig 3 polgármesterrel dolgozott együtt, s ötletei nem válhattak volna valóra a mindenkori faluvezetés támogatása nélkül; jóllehet a fenntartó a közművelődést sorolta a legutolsó helyre a kötelezően ellátandó feladatok között. Ezt próbálta sikeresen ellensúlyozni a pályázatokkal. Jelenleg is két egyházi, Boldog Ceferino Intézet-es közmunkás kollégával dolgozik. 
Zsűritagként vettünk részt a vármegyei értéktár bizottság által diákoknak szervezett vetélkedősorozaton, ahol érzékeltük: van még bőven tennivaló pedagógusnak, szülőnek egyaránt. No de eddig is volt, miért ne lenne korunkban? A faluházvezető a családok szerepére hívta fel a figyelmet. Ha a születés pillanatában nem veszi kezdetét a nevelés jóra, tiszteletre, alázatra, hitre, a viselkedési normák elsajátítására, az alapintelligencia megszerzésére, akkor mindezt az iskola már nem tudja maradéktalanul pótolni. A felnőtt generációk ebbéli hiányosságaival már most gyakran szembesülünk. 
Ezért is fontosak a fáklyák, ám tudnunk kell: egy fáklyával nem lehet megoldani a közvilágítást.