A remény emberei

Reményt, szeretetet és együttérzést közvetít az, aki odahajol a rábízottakhoz, hiszen a legnemesebb hivatások közé tartoznak azok a szakmák, amelyek „élő anyaggal”, az emberrel foglalkoznak. A Szociális Munka Napja alkalmából mindezt nem árt nyomatékosítani, hiszen a szociális ágazatban tevékenykedők nap mint nap a másikért dolgoznak. A legtöbb esetben mankók, kapaszkodók, szeretetbombák, igazodási pontok, lelki iránytűk. Rászoruló személyek gondozására, gyámolítására, védelmére, ha kell, vigasztalására szegődtek, hogy gyakran a családot is pótolva rövidebb-hosszabb időn át segítsék védenceiket. 
Ezekben a napokban szerte az országban fejet hajtanak a szociális és gyermekvédelmi ellátórendszerben szolgálók felelősségteljes munkája előtt, s elismerik a terület legkiválóbbjait. Ezt tette Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár is csütörtökön Somogyban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és a vármegyei kirendeltség munkatársai, intézményi ellátottak és gondozottak gyűrűjében. E mindig felemelő eseménynek az idén 70 esztendős segesdi Gondviselés Integrált Szociális Intézmény ad helyet. Eltökéltségük, munkaszeretetük és hűségük belülről fakad ugyan, de a kitüntetett figyelem mindenkor jólesik. A valódi hivatástudattal rendelkezők szent Calcuttai Teréz anyával vallják: korunk legnagyobb betegsége nem a lepra, sem a tuberkulózis, hanem a nem kívántság és a kivetettség érzése. Ezért nem azt tartják csodának, hogy végezhetik a munkájukat, hanem azt, hogy örömüket lelik benne. 
Ezért (is) lehetnek a remény emberei.