Ma is él a „víg poéta” kultusza

– Ön régóta foglalkozik a 250 éve született, és itt tanítóskodása idején a csurgói diákok körében méltán népszerű költővel. Hogy látja, Csokonai életművében Csurgó hol kap helyet? 
– Annak ellenére, hogy csak hónapokat töltött Csurgón, ez az idő nem csupán kitérő vagy jelentéktelen epizód a költő életében; itt megmutathatta, hogy nemcsak költőként kiváló, hanem pedagógusként is. Helyettes professzorként is úgy tanította a diákjait, teljes szívvel-lélekkel, mintha „mindég ebben és itt élnék”, ahogy egyik levelében fogalmazott. Verstani tankönyvet írt nekik magyarul, a legfrissebb szakirodalmat kérte az oktatáshoz a somogyi barátaitól. És ne feledjük: itt írt két színművet. A Karnyónét még ma is játsszák, sőt operát is írtak belőle. 
– S önnek melyik Csokonai-mű a legkedvesebb? 
– A Jövendölés az első oskoláról a Somogyban azért kedves, mert a mi iskolánkról szól, a Krisztina napra című azért kedves, mert a somogyi udvarházban született tréfás köszöntővers mögött nagy adag irónia és önirónia rejtőzik, A magánossághoz pedig döbbenetesen modern, mintha a mai ember nevében szólna. 
– Egy mai általános vagy középiskolás diáknak mely művei által válhat népszerűvé? 
– Csokonait nem könnyű megszerettetni, de nem is lehetetlen. Diák volt ő is, csínytevő, vagány, szerelmes – mint a mai diákok. A Lilla-versek többsége érthető és szerethető, érdemes ezekkel kezdeni. A Dorottya is rengeteg mulatságos részletet rejt. No és a „pajzán versezetek”, a kollégiumi diákirodalom talaján született és jó ideig kiadatlan művek, mint A pendelbergai vár formája és megvétele ugyancsak felkeltheti az érdeklődést a mai diákokban. Vannak olyan rövid, csattanós versei is, amelyekkel könnyen azonosulhatnak akár a diákok is. Ilyen például A hízelkedő, a Keserédes, Az éj és a csillagok. 
– Kevés fiatal olvas verset, s egyre nagyobb teljesítménynek számít, ha megtanulják a magyartanár által kért memoritert. Líra nélkül milyen lesz a világ? 
– Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes – mondják a nagyok. Bízom benne, hogy nem hal ki a vers iránti igény az emberekből. Valamikor régen a vers és dallam együtt járt. Ha innen közelítjük meg a kérdést, a mai dalszövegeken keresztül eljut a líra a fiatalokhoz, csak nem az, amit mi, pedagógusok közvetítünk. Ha az általuk énekelt-olvasott lírai szövegekből kiindulva, sok-sok időt ráfordítva – például párhuzamokat vonva a klasszikusokkal –, lehetne tanítani, miért szép egy vers, az léleképítő is lehetne…. 
– Ha újra a csurgói tantestület tagja lenne Csokonai, mit szólna kései utódjaihoz? 
– Nagyon meglepődne, mert az ő idejében összesen két oktatója volt a gimnáziumnak. Mindegyik több tárgyat tanított, de bizonyára örülne, mert társaságkedvelő ember volt, sok vidám anekdota maradt fenn róla. Biztos vagyok benne, hogy első dolga lenne valamivel megtréfálni a kollégáit. 
– Intézményében, a költő nevét viselő iskolában milyen programok segítik közelbe hozni a humoráról is ismert költőt, aki több somogyi települést, számos helyi alakot beemelt verseibe, s ezáltal az irodalmi kánonba? 
– Sokféle módon próbáljuk bevonni a diákokat a 250. évforduló ürügyén. Mivel 2015-ben a csurgói Református Kollégium és Nagykönyvtár történelmi emlékhely lett, pályázhattunk a Nemzeti Örökség Intézetének támogatására. Diákpályázatot hirdettünk, amely a pedagógiai oktatási központ segítségével minden somogyi iskolához eljutott. A csapatoknak 4 feladatot kell megoldani: átírni egy verset mai témára, plakátot készíteni a Karnyónéhoz, vagy képregényt írni egy vers­hez, levelet írni Csokonai nevében egy barátjának arról, hogy visszatérve mit látott és tapasztalt a csurgói oskolában, és végül egy videót készíteni, amint egy csapattag Csokonai-szöveget mond egy adott helyszínen. Itt a hely és a szöveg összefüggését díjazzuk. Remélem, érdekes alkotások születnek, ezeket egy kiállításon is szeretnénk bemutatni. Október 10-én egy természettudományos napot szerveztünk, hogy ne feledjük: Csokonait nemcsak az irodalom érdekelte. Minden tudományos eredményt, felfedezést versbe foglalt, méghozzá zseniálisan. Ezért a gimnazista tanulóknak négy helyszínen – versrészletekhez kapcsolódva – meghívott előadók fizikai és kémiai kísérleteket, mikroszkópos és táv­csöves bemutatókat tartottak, a keszthelyi Georgikon nyugalmazott professzora, Szabó István pedig Csokonai és a botanika kapcsolatáról értekezett. Rendhagyó irodalomórákkal is készülünk, végül november 17-én, a költő 250. születésnapján egy mindenki előtt nyitott emlékkonferenciát rendezünk, neves irodalomtörténészek közreműködésével; Fűzfa Balázs, Demeter Júlia, Csörsz Rumen István, Hovánszki Mária és Granasztói Olga lesz a vendégünk. Ezen kívül a gimnáziumban belépődíjmentes irodalmi sétát kínálunk november végéig a Csokonai-évforduló jegyében iskolai osztályoknak, kirándulócsoportoknak, családoknak. Kiállítás is készül a muzeális könyvtár Csokonai-relikviáiból. 
– Milyen a kapcsolatuk Debrecennel, a szülővárossal? 
– Csokonai kultuszának ápolása közös ügyünk. Diákpályázatok, küldöttségek, megemlékezések…, sokáig lehetne sorolni, de beszédes a legutóbbi példa is: 2020-ban, amikor Csurgón a Történelmi Parkban megnyílt a Csokonai Emlékhely, amely a költő egyetlen állandó kiállítása hazánkban, a Debreceni Református Kollégium múzeuma két korabeli iskolapadot küldött tartós letétbe. 
– Debrecenben temették el, ám sírját a mai napig homály fedi… 
– Éppen erről, illetve a síremlékről szól majd a konferencia egyik előadása, ezért nem szeretnék semmit elárulni. 
– Az egyik debreceni vadász a közelmúltban Somogyban vadászott, s afelől érdeklődött a vármegye jegyzőjétől, hogy ittléte alatt milyen ételek voltak a kedvencei Csokonainak, aki – tudjuk jól – szerelmi bánata miatt, gyógyulni érkezett Somogyba. Sikerült kiderítenie már valamit arról, mi volt kedves a gyomrának? Gondolom, a gánicát, a prószát, a rétest s a csuszát nem vetette meg… 
– Nehezet kérdezett a debreceni vadász! Több órát töltöttem a Csokonai-művek olvasásával, ám konkrét ételekről ezekben a sült kappant kivéve nem sok szó esik, pedig somogyi tartózkodásáról azt tartják: végigvendégeskedte a vidéki udvarházakat. De van egy jegyzete az egészséges étkezésről, még Debrecenből, ez viszont sok meglepően aktuális és ma is megszívlelendő tanácsot tartalmaz. Egyebek mellett ilyeneket: „Ne egyél sok és vastag ételt. Ollyannal élj, ami könnyen emészthető, s egyúttal nagyon tápláló: inkább egyszerre keveset. Hideg lábbal fekünni ne menj, sem teli gyomorral. Mindenek felett pedig arra vigyázz, hogy az ételt minél jobban megrágd.” 
– Régebben nagy hagyománya volt a csurgói diákszínjátszó fesztiválnak, amely némi agónia után megszűnt. Bérczes László író-rendező-dramaturg is kellemes nosztalgiával emlékezik rá legújabb, Kötőszavak című kötetében. Nem gondolkodtak azon, hogy jó volna feléleszteni e nagy múltú rendezvényt? 
– Sokan vagyunk Csurgón, akik ezt szeretnék, de ehhez egyrészt ugyanaz a három dolog szükséges, mint Montecuccoli szerint a háborúhoz, vagyis pénz, pénz és pénz, másrészt a döntéshozók akarata is elengedhetetlen. Reményteljes, hogy egy csurgói származású drámapedagógus, Ákli Krisztián lett a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, aki már 15 éve szervez diákszínjátszó táborokat Csurgón. 

Csokonai ma is bálba menne 

Violáné Bakonyi Ibolyát arról is faggattam, ha Csokonai ma írná meg Dorottya című víg­eposzát, milyen főurak és nemes hölgyek kapnának helyet benne. Így válaszolt: – A Dorottya egy parádés felvonulással kezdődik, s ennek mintája az 1798-as főispáni beiktatási ünnepség volt, melyen az új főispán, Széchényi Ferenc köszöntésére megjelent a megye egész nemessége. Ha ma ilyesmiről írna, bizonyára ellátogatna a füredi Anna-bálba, vagy a kaposvári Dorottya szálló szilveszteri mulatságára, és az ott szerzett élményeit foglalná versbe.