Minden függőségnek az igaz szeretet utáni vágy az alapja

– Honnan az indíttatás, hogy egy fiatalember Brazíliába indul, és egy Fazendában, azaz szenvedélybetegeket befogadó terápiás otthonban dolgozzon? Csak nem érintettség okán? 
– Nem. Öt évvel ezelőtt a katolikus Shalom közösségen keresztül Németországba utaztam, hogy megtaláljam, mire hívott Isten. Adtam neki egy évet, hogy megmutassa… Ott-tartózkodásom sikeres volt, ugyanis Paulo atya, akitől gyors­hajtás miatt a rendőrség bevonta a jogosítványát, megkért, hogy teljesítsek sofőrszolgálatot nála. Mivel már akkor is szerettem vezetni, nem kellett kétszer mondania. Utazásaink során elmesélte, hogy ő Frei Hans ikertestvére, aki a Fazenda da Esperanca alapítója. Idővel nagyon jóba lettünk, szinte az összes, Európában lévő Fazendát meglátogattuk. Mielőtt visszakapta volna jogosítványát, az utolsó utazásunk alkalmával odafordult hozzám és megkérdezte: „Nem akarsz velem jönni Brazíliába, és a fazendás lelkiséget egy kicsit mélyebben megtapasztalni?” Mivel terveim nem voltak és úgy éreztem, hogy Istennek ez a következő lépése, amit vár tőlem, igent mondtam. Így kerültem ki Brazíliába. 
– Néhány brazil önkéntessel a kaposvári püspökségre érkezett a közelmúltban, hogy magyart tanuljanak a védencei-munkatársai, s hogy elindítsanak egy somogyi Fazendát Csákányban. Miért éppen erre a kistelepülésre esett a választás? 
– Varga László püspök régóta szeretett volna egy helyet, ahol a szenvedélybetegek gyógyulásra találhatnak. Így hívott minket is, de várnia kellett, amíg egy magyar misszionárius igent mond a meghívásra. Mivel már majdnem négy éve vagyok a közösség tagja, most tudtuk elkezdeni a közös munkát. Csákány egy különleges falu a főpásztor számára, ugyanis sokáig a közeli Somogysámson plébánosa volt. A faluban élt egy német házaspár, akik felépítettek egy központot fiataloknak, de ez a projekt sajnos nem sikerült, így ezt a telket az önkormányzatnak adták, amely eladta nekünk. Az önkéntesek házának rendbetétele valószínűleg már november végén befejeződik, de a szenvedélybetegek háza, illetve a kápolna felújítása a Gondviselés kezében van. Reméljük, hogy minimum 20 beteg befogadására lesz alkalmas a csákányi Fazenda. 
– Sokféle szenvedélybetegség létezik. Drog-, gyógyszer- és számítógép-függőség, alkoholizmus, szerencsejáték, szex- és munkamánia… Kiket szeretnének befogadni, hogy itt gyógyuljanak? 
– Bármilyen függőséggel küzdő szenvedélybeteg jöhet hozzánk, ugyanis mi abban hiszünk, hogy minden függőségnek ugyanaz az alapja, ez pedig nem más, mint az igaz szeretet, az Isten utáni vágy. 
– Međugorjében a Cenakolo Közösség is hasonló szolgálatot végez. Ott kétkezi munkával, imával, virrasztással, bibliaolvasással és gyógyszer helyett kamillateával gyógyulnak ki a betegségből az érintettek, ahogy az egyik ott gyógyuló magyar fogalmazott az egyik kaposvári zarándoklat alkalmából. Csákányban mi várja a gyógyulni vágyókat? 
– Nagyon egyszerű, amit mi, a Fazenda közösség tagjai kínálunk a hozzánk érkezőknek. A közösségi léten túl a lelkiség, illetve a munka segíthet a gyógyulásban, az újrakezdésben. A munka visszaadja az ember méltóságát, a közösség abban segít, hogy a nehéz időkben ne egyedül, hanem együtt küzdjünk, a legfontosabb pedig a lelkiség, ami minden reménységünk alapja. Minden nap kiválasztunk egy mondatot a napi bibliai olvasmányokból, és azt konkrét módon próbáljuk megélni. Ez a gyógyulás alapja, ugyanis így a függőségükbe belesüllyedő testvéreink tulajdonképpen kilépnek önmagukból, és valódi jó cselekedetek által megtanulják, hogyan kell szeretni. Azokat is, akiket normális esetben nehéz lenne. Ehhez nem szükséges kereszténynek lenni, ugyanis szeretni bárki képes, döntés kérdése. A Fazendába tehát szeretettel várunk mindenkit, aki gyógyulni szeretne, függetlenül vallási hovatartozásától. 
– Milyen feltételei vannak a bejutásnak? 
– A legfontosabb, hogy a gyógyulni kívánó személy szabadon eldöntse: változtatni szeretne az életén, és ki akar lépni rabságából. Ehhez egy levelet várunk tőle, amiben leírja, hogy mitől szenved, s miben remél segítséget tőlünk. Ha szükséges, részt vesz egy detoxikálási folyamatban, illetve egy pszichiátriai vizsgálat is vár rá, hogy kiderüljön, alkalmas-e a közösségben való együttélésre, ugyanis vannak olyan pszichés betegségek, amelyek gyógyításához szakemberek szükségesek. Ha az illetőnek valamilyen gyógyszert kell szednie, azt természetesen mi adagoljuk neki, orvosi javaslat szerint. 
– Teljes önellátásra törekszenek? 
– Szeretnénk önellátóak lenni, ami azt jelenti, hogy kétkezi munkánkból és adományokból működtetjük a közösséget. Különböző munkalehetőségeket kell teremtenünk, ahol majd a szenvedélybetegek is dolgozni tudnak. Szeretnénk sokakat befogadni, azokat is, akik mindenüket elvesztették, és nem képesek havonta hozzájárulni a közöshöz. Ezért azok, akik valamilyen módon támogatni akarják a missziót, ne tartsák vissza magukat, élelmiszer-adományokat is szívesen fogadunk. Folyamatosan várjuk az önkéntesek jelentkezését, bármilyen módon lehet kamatoztatni a talentumokat, így, ha bárki szeretne hozzájárulni tevékenységével ehhez a szép misszióhoz, szívesen fogadjuk. 
– Lelkileg meglehetősen megterhelő e szolgálat. A segítők mivel töltik fel szeretettankjukat? 
– Eddigi tapasztalatom az, hogy aki odaadja életét Istennek, Isten gondoskodik annak a szükségleteiről, ha pedig nem, az azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálok… 
Fotó: MW