Áldott karácsonyt!

Minden karácsony más, akkor is, ha a lényeg örök, hiszen folyton változik a hozzá vezető út, s a mostani bizony igencsak göröngyösre sikeredett. Azonban bármi is történik a világban, karácsony lesz, mert lennie kell!

Véletlenszerűen megkérdeztem embereket, arra voltam kíváncsi: számukra mit is jelent ez a csodás ünnep, hogyan készítik fel rá a lelküket, mit várnak tőle. Azt tapasztaltam, hogy nehéz kérdést tettem fel! Persze kiderült, hogy a vallásos és nem vallásos emberek számára is karácsony a szeretet ünnepe, s erőteljesen megjelent a család fontossága és az összetartozás, a fiatalabbak esetében az ajándékozás került legtöbbször szóba. Fájóan sokak véleményében tükröződött az egyre burjánzó, telhetetlennek látszó fogyasztói modell, a mindig többet vágya, a boltok már-már elviselhetetlen forgalma, az ajándékkergető idegeskedés, a mindenáron való megfelelni akarás, a felkészülésben kifáradó, a szeretet ünnepére már-már összeroskadó emberek képe. Valóban csak ezekről szól ez az ünnep? Ezekben a megnyilvánulás-sorokban lakozik a szeretet? Az ünnepi asztal a hatalmas ráfordításokkal, erő felül, nem kevés idegeséggel és munkával előállított remekművek terepe, ahol az asztalt körül ülve fáradt emberek néznek egymásra, mert nem tudnak mit kezdeni a szokatlan együttléttel?

Nem, nem és nem! Az ünnep fényét nem a csillogás, a lakoma és az italok minősége, az étkészletek márkája adja, hanem az együtt levők, a családok egyedi, megismételhetetlen közössége, ahol nem kell megfelelni semmiféle különleges elvárásnak, ahol semmi sem kötelező, de bármi lehetséges. Ahol lehet imádkozni, várva a kisJézust, lehet énekelni, beszélgetni, akár sztorizgatni is, netán közösen emlékezni egy-egy szeretett, de elvesztett személyre, és persze lehet játszani, játszani és játszani! Mert a karácsonyi játékokban soha nincs vesztes, csak nyertes van. S engedjük megélni a karácsonyt azok számára is, akik ebből az alkalomból összetört életük cserepeit próbálják nagy – a kívülállók számára akár érthetetlen - gonddal összerakosgatni. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy megértsük: Jézus Krisztus azokért született e világra, akik „elvesztek”, akik útjukat tévesztették, vagy akik úgy érzik, értelmetlenné vált számukra az élet. „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus…” (Lk 2,11). Vagyis ne feledjük: karácsonykor kezdődik újra Istennek az emberhez fűződő története, s emberek nélkül nincs karácsony! Örüljünk annak, amink van, figyeljünk egymásra, embertársainkra és ne a külsőségekre, mások miatti megfelelésre koncentráljunk!