Megteremtik az otthon biztonságát

Mindössze két hónapja fuvolázik, de szívesen adott ízelítőt az eddig tanultakból Huszár Réka. A tinilány négy évvel ezelőtt került négy testvérével együtt a nagybajomi gyermekotthonba. Ketten már kirepültek, tanulnak és dolgoznak. – December 25-én mindannyian együtt ünneplünk majd – mondta Réka. – Egyedül az apám nem lesz itt, ellene távoltartási végzés van érvényben. Anyukám itt lesz, vele év közben is rendszeresen, kéthetente találkozunk. A szentestét azonban az otthonban töltöm. Együtt sütünk-főzünk a többiekkel, a pék-cukrász tanulók felelnek a sütikért. Ajándék is lesz: írtunk egy listát, és az angyalka ebből választott ajándékot nekünk – mondta mosolyogva a hetedik osztályos lány. 

Bogdán Rebeka tizenöt évesen, várandósan került az otthonba. Négy éve élnek itt. – Kislányom, Rubina három éves. Amíg én a helyi ruhagyárban dolgozom, addig ő óvodában van – mesélte az édesanya. Hozzátette: nem tartja a családjával a kapcsolatot. – Ezt az intézményt jobban otthonomnak érzem, mint azt a helyet, ahonnét származom. Az itt dolgozók lettek a családom, nagyon sokat tanultam tőlük és mindig segítenek nekem. Az ünnepekre is együtt készülünk és minden gyermek, felnőtt személyre szabott ajándékot kap – tette hozzá. Megjegyezte: az intézményben tanult meg főzni, takarítani, gondozni a kislányát és az a vágya, hogy egyszer önállóvá válhasson és kialakíthasson egy saját otthont kettőjüknek. 
A nagybajomi Kékmadár Gyermekotthon több mint hatvanéves múltra tekint vissza, jelenleg huszonöt gondozottjuk van. A legfiatalabb gyermekük mindössze három hónapos, a legidősebb húszéves. – Az adventi teadélutánon a gyerekek műsorral lepik meg törvényes képviselőiket – mesélte Bodri-Széll Gabriella, a Kékmadár Gyermekotthon vezetője. – Karácsony előtt sütünk-főzünk, feldíszítjük a fenyőfát, az ünnepi vacsorát együtt fogyasztják el a dolgozók, a leányanyák és a gyermekek. Igyekszünk meghitté tenni az ünnepeket, hogy úgy érezzék magukat, mint egy nagy családban. 
Bodri-Széll Gabriella büszkén mesélte, hogy három gimnazista fiataljuk van és többen játszanak hangszeren, amelyből kis ízelítőt mindig kapnak a dolgozók is. – Huszonhét év alatt rengeteg szomorú sorssal találkoztam – mondta. – Amíg a vér szerinti családjukat nélkülözniük kell, addig is megpróbálunk biztonságos, valódi otthont teremteni számukra, tudom, hogy itt nekik sokkal jobb. A kikerült ellátottakkal is tartjuk a kapcsolatot, az otthon lakóinak a legjobb visszajelzés, amikor tőlük hallják, hogyan boldogulnak az életben. 
Fotó: Kovács Tibor