Takaró

Már nagyszüleimtől megtanultam, és szüleim tovább tudatosították bennem: addig nyújtózz, míg a takaród ér. Sokan fittyet hánynak e bölcs közmondásra (is), pedig életpéldák sora bizonyítja igazát. Helyette a Carpe diem! vagyis: Élj a mának! buzdításában hisznek, s így rendezik be életüket, szövik kapcsolati hálójukat. Ráadásul bedőlnek a csábító reklámoknak is. Ha újabbra cseréled ezt vagy azt a régebbi tartós fogyasztási cikket, a régit beszámítjuk. Szinte gondolkodás nélkül cselekszenek, s a gyors ügyintézéssel zajló hitelfelvétellel, gyakran az erőn felüli kockázatvállalás, netán az eladósodás veszélyére sem gondolva, megvásárolják a talán nem is annyira vágyott terméket. Olykor a kivagyiság, a sznobság is ludas ebben, főleg a hirtelen uborkafára felkapaszkodott társadalmi réteg körében, csakhogy magas lóra ülve dicsekedhessenek: látjátok, én ezt is megtehetem. Meg különben is, nekem ez jár. E be szűkült gondolkodás éltetői nem tudják még, a koporsón nincsenek zsebek, s utánfutó sem társul hozzá… 

Szerencsére a magyar háztartások többségére a józanság jellemző, a házigazdák inkább megpróbálják megjavíttatni az elromlott mosógépet, gáztűzhelyt, fridzsidert, hiszen így jobban járnak. Legalábbis addig, míg fel nem mondja a szolgálatot. Az újak minőségétől egyébként sem kell elájulni, közel sem bírnak ki annyit, mint a régiek – békebeli társaik –, mivel eleve csak néhány év használatra szánják a gyártók, Csakhogy vásároljon, fogyasszon még többet a társadalom. 

Az előrelátás, a józan paraszti ész e tekintetben is felettébb hasznos. Csakúgy, mint a márkaőrület tekintetében, vagy az elszakadt dzseki, sarkalásra váró cipő, cipzárjavításra szoruló bőrönd esetében. Az átlag magyar nem Krőzus, arra költ, amire muszáj, megbecsüli azt, amije van, s a javítással egy ideig még használhatóvá tehető cikkeket nem váltja le rögtön újra. Nemcsak azért, mert nem teheti, hanem azért is, mert értelmetlen, vagy: mert erre tanították. Kortünet ide vagy oda, hisz az előttük járók igazában. Ha kísértésbe esne, akkor pedig beúszik gondolatai közé a bűvös szó: takaró.