Házunk táján

Heten vannak, de nem mint a gonoszok: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi levegőminőségi szabványát a kis méretű szálló por irányadó határértékének tekintetében csupán hét ország tartja be a világon. Az országok többsége viszont nem teljesíti az előírást. A légszennyezés becslések szerint évente 7 millió ember halálát okozza világszerte, ami több, mint az AIDS és a malária áldozatainak száma együttvéve, figyelmeztet erre a világszervezet. Az emberek egyenként kicsik, hogy megállítsák a légszennyezést, de fixa ideám, hogy túl sok fa kerül a fejsze élére, és még többet kéne ültetni, ha utol szeretnénk érni magunkat. 
Másik hír, hogy néhány év múlva bárki szakíthat a fővárosban kialakított közösségi kertek terméseiből: alma-, körte- és szilvafákat, egres- és feketeribizli-bokrot ültetettek. A közparkokban kialakított gyümölcsös a világon már elterjedt jelenség, sok helyütt találkozni az „ehető város” néven futó köztéri gyümölcsöskertekkel. Néhány éve röppent fel a Tündérkert mozgalom, emlékszem, hogy volt csatlakozó somogyi település is. Vésén belevágtak a gyümölcsfák ültetésébe a templom környékén. Azóta azonban nem sokat hallani arról, hogy hol áll a gyümölcsösök ügye. Pedig Somogy jeleskedik az őshonos gyümölcsfák nemesítésében és megőrzésében: Visnyeszéplakon, a zselici erdő rejtekén él egy lelkes csoport, és hosszú évek óta helyi gyümölcs génbankkal foglalkoznak. Sokat kesergünk azon, hogy az üzletekben mennyire drága lett a gyümölcs, ezért érdemes megbecsülni a saját termést. S aki gyümölcsfát gondoz, rossz ember nem lehet.