Portyázók

Sok éven keresztül közösen teremtettünk kaotikus állapotokat az utak, kukák mentén a tavaszi időszakban. Gyakorlatilag mindent kivágtunk, amiről már biztosan tudtuk, hiába kezeltük évtizedeken át kincsként, valójában fabatkát sem ér már számunkra. Aztán jöttek a portyázók, és vittek mindent, ami számukra minimális értékkel rendelkezett. Így aztán a legkülönfélébb emberek csoportjai vándoroltak kukáról kukára, hogy mindent a lehető legnagyobb alapossággal széttúrva, szert tegyenek a kincsre. A lovasszekeret, és a kézi kordét mára sok esetben felváltotta az égig megrakott utánfutóval meghosszabbított, kombi bontószökevény. Mint ahogy a csendes guberálást is a „Csókolom, én voltam köszönteni karácsonykor, ócskavas, használt ruha volna?” mondatok sora. 

Kisebb kupacokat kell kerülgetni, azokat is ritkábban

Évekig lehangoló volt a látvány, mígnem a város változásra szánta el magát. Szigorú szabályokat hoztak azért, hogy ne legyen Kaposvár egy zsibvásár hetekig. Regisztrálni kell a lomtalanításra, nem helyezhető akármi és akármikor a kuka mellé. Sikerült is valamennyire rendet vágni a káoszban, kisebb kupacokat kell kerülgetni, azokat is ritkábban. 
Sajnos azonban a megunt szemét olyan, mint Pavlov kutyájának a citrom. Ahogy megjelenik az utak mentén az első adag, azonnal megindulnak a portyázók is, és lelkesen döngik körbe a koncot. Ezen még dolgoznia kell a városnak, mert a lomis karavánok ugyanúgy a városkép részei ebben az időszakban, mint egykoron. Igazából azonban mi tehetjük a legtöbbet: pont olyan rendet kell tartanunk lomtalanításkor, mint amilyet egyébként is igyekszünk.