2024.05.06. 11:20
Meg kell öregednünk ahhoz, hogy a versek legmélyebb mondanivalóját is megértsük
„Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt!” – vallotta Szülőföldem című versében Takáts Gyula Kossuth-díjas költő, akinek egykori kaposvári lakhelye végakaratának megfelelően immár 14 éve a művészetek, köztük a verskedvelők találkozóhelye. Ide várta Somogy legjobb szavalóit a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületével karöltve a vármegyei nyugdíjasszövetség.
A rendezvényre végül huszonketten fogadták el az invitálást, köztük a nyolcvanéves hetesi Szentgróti Lajosné, aki elmondása szerint már gyerekkorában is szerette a szép verseket és gyakran szavalt iskolai ünnepségeken is. Egy Vikár Béla-ünnepség után Ortutay Gyula egykori társadalomkutató, később vallási és közoktatási miniszter magával akarta vinni Budapestre, hogy ott magasabb képzésben részesülhessen, de a szülei nem engedték. Később is rendezvények sokaságán szavalt, majd egy hosszabb szünet után a hetesi nyugdíjasok között kezdte újra. – Juhász Gyula a kedvencem, de amúgy versben mindenevő vagyok – mondta. – A lényeg, hogy az adott költeményben megtaláljam önmagamat.
Ahogy Szentgróti Lajosné, úgy a többiek is az érzelmek legszélesebb húrjait megpendítve, gyakran művészi színvonalon vallottak versben szülőföldről, hazaszeretetről, szerelemről, csalódásról és az édesanyákhoz fűződő kapcsolatról. A legtöbben Takáts Gyula és Petőfi Sándor műveiből válogattak, nem egy esetben hosszabb lélegzetű költeményt is bevállalva. – Csodálatos volt megtapasztalni, hogy az idős emberek mennyire szeretik a verseket és az apró hibáktól eltekintve milyen magas színvonalon tudják előadni azokat – állapította meg a levezető szerepét is betöltő Ottó Iza, aki maga is ismert versmondó hírében áll. – Az pedig különösen elismerésre méltó, hogy sokan két alkotást is megtanultak erre az alkalomra.
Németh Jánosné három költeményt is előadott magas színvonalon, de nagy taps kísérte Kardos István produkcióját is, aki humoros versével a költészet kortalanságát bizonyította. Stikel János elnök szerint meg kell öregednünk ahhoz, hogy a versek legmélyebb mondanivalóját is megértsük, Takáts Gyula legfőbb érdeme pedig az volt, hogy közösségeket teremtve olyan embereket hozott össze, akik vevők a szép gondolatokra, szeretik a verseket és szívesen vesznek kezükbe egy-egy jó könyvet is. – A találkozó lényege sem a versengés volt, hanem hogy újra együtt lehessünk, és hogy örömet szerezve egymásnak az esemény valóban a költészet ünnepe legyen – tette hozzá.