Kiváló terepe az erkölcsi normák kiteljesedésének a zene és a tánc

– A nagy múltú Somogy Táncegyüttesben táncolt, amely évtizedek óta az amatőr néptáncmozgalom élmezőnyében van, jóllehet: változtak a művészeti vezetők. Mosóczi Istvánt Merczel István váltotta, őt meg Turi Endre. Mit ad a táncosnak egy-egy autentikus anyagból születő szám vagy egy táncszínházi produkció? 
– A Somogy Táncegyüttes közösségéhez tartozni, a magyarság mélyen keresztyén értékekből is táplálkozó hagyományait, táncait színpadra vinni, táncolni, újat teremteni, a világot bejárni életre szóló tapasztalatszerzés, ami elkíséri az embert egész életében. Merczel Istvánt mesteremnek tekintem néptáncos­pályámon. Karakteres személyisége, fáradhatatlan kitartása az élet egyéb területén is példával szolgált és szolgál mindmáig. 
– Számos tehetség veszi körül, mindenekelőtt felesége, akivel három gyermeket nevelnek, de anyósa, Kerekesné Pytel Anna is örökre eljegyezte magát a művészettel. Honnan eredezteti a tehetséget? 
– Ahogy a bibliai történetben is olvashatjuk, ha a talentum birtokában vagyunk, az önmagában nem elég, jól kell sáfárkodnunk javainkkal. Tehát kitartó munka, gyakorlás, lemondás és hit szükséges Isten adta tehetségünk kibontakoztatásához, a szárnyaláshoz és a kiteljesedéshez. 
– A történelem folyamán az egyháztól sohasem állt távol a mecenatúra. Református iskolai művésztanárként, vezetőként hogy látja, hit és művészet miként hat egymásra? 
– Több területen is él a hit és a művészet egymásra hatása iskolai nevelésünkben. Pedagógiai programunkban megfogalmazott céljainkat, értékeinket a mindennapi munkákban is érvényre juttatjuk. A zene, a tánc sok-sok lehetőséget nyújt az alapvető erkölcsi normák gyakorlására. A Teremtő tehetséggel ajándékozta meg az embert. Kit ilyennel, kit olyannal. Az iskola feladata, hogy segítse a diákokat ezek felismerésében, s ráébressze őket az ezzel járó felelősségre. A tehetséggondozás szilárd hivatástudatot és munkaerkölcsöt alakít ki. Pedagógusaink személyes példájukkal, útmutatásaikkal, valamint elvárásaikkal azon munkálkodnak, hogy egyéniségükben és képességeikben eltérő tanítványaik egymást megbecsülő, szerető közösséggé formálódjanak. 
– Mindez a tanárt is „csiszolja”? 
– Igen, a tanár is „holtig tanul”. Az a szép és megtartó a mi munkánkban, hogy lehetőségünk van az egyéni képességekhez való igazodásra, figyelünk a megújuló pedagógiára, kutatásokra, jó gyakorlatokra, a tanulók hitbéli életére. Mindezek motiváló tényezők a mai ifjúság szabadon választható elfoglaltságainak életben tartásához. Ez folyamatos innovációt igényel a pedagógusoktól. 
– A nagybajomi Pálóczi Horváth Ádám Református Alapfokú Művészeti Iskola keretében Csökölytől Csurgón, Kaposváron, Kutason és Belegen, Igalon át Karádig számos telephelyen oktatják a gyerekeket munkatársai. A különféle tanszakok „helybe vitelével” fontos missziót teljesít az intézmény. Tisztában vannak ezzel a növendékek, a családok? A zenetanárok éreznek olykor némi hálát? 
– Minden telephelyünkön másak a körülmények, az iskolák, a falu hagyományai, a családi szokások, az élethelyzetek. Van olyan telephelyünk, ahol tanítványaink 75 százaléka nevelőszülőknél él, vagy különböző okok miatt hátrányos helyzetű. Tanáraink egyénenként is ismerik a gyerekek helyzetét, érzékenyen figyelnek viselkedésükre, tanulásban való részvételükre, haladásukra, de az órákon kívül is. A szülők hálásak, s egyszerűen fogalmaznak: „Tegye a dolgát, tanár úr! Mi örülünk annak, hogy a gyerek szeret ide járni.” Fontos a tanár szerepe, mert meg kell találja azt a módszert, amellyel kompenzálni tudja a hátrányos helyzetből kialakult lemaradásokat, ügyelnie kell a tehetségek felfedezésére, fejlesztésére. 
– Az iskola kis művészei a települések rendezvényein is fellépnek. Ez azt jelenti, hogy jó a kapcsolatuk a helyi önkormányzatokkal… 
– A művészeti nevelés nem öncélú. Kialakul egy generációk által elindított jó összetartozás: „Mi, a pálóczisok”. Telephelyenként is él ez, és két nagy rendezvényünk is erősíti ezt az egységes szemléletet. A Pálóczi Kupa, ahol minden évben a társastáncosok gyűlnek össze, művészeti iskolás táncversenyre. A másik ilyen rendezvényünk székhelyünkön, a Nagybajomi Református Egyházközség udvarán való májusfaállítás, amit egy hónap múlva kitáncolunk. A menettánc után népzenészeink és néptáncosaink a művelődési házban mutatkoznak be. Klasszikus hangszeres zenészeink karácsonyi, év végi művészeti estek fellépői. Szívesen veszik az iskolák és önkormányzatok, ha tanulóink színesítik az iskolai és a településeken szervezett műsorokat, ezekkel már a tanév elején tervezünk. Számítanak ránk, segítik munkánkat, de egy-egy rendezvényünkön a szülői munkaközösségek összefogása is érzékelhető. 
– Közösség, egység, pallérozott szellem, mély gyökerek, istenhit, magyarságtudat, honszerelem. Nyugtasson meg, ugye nem kivesző értékek listáját sorolom!? 
– A nevelésben ma nincs olyan terület, ahol ne lennének olykor válságok. Egyszeri és megismételhetetlen folyamat, de van mód a javításra. Ezért nem lehet a véletlenre bízni, akár családi, akár iskolai nevelésről beszélünk. A mi hitvallásunk a nevelésre vonatkoztatva: szeretetre épüljön minden tevékenységünk, munkánkra a következetesség legyen a jellemző. Jó példát mutassunk minden területen. Hitünk szerinti, hagyományos értékeinkre épülő munkaközösségben tanítunk, és arra törekszünk, hogy tanítványaink is magukévá tegyék ezen szellemi és lelki örökségjegyeket. 
– Érzik is ezt a növendékek? 
– Egy iskola fokmérője, hogy megmaradnak-e a tanítványaink. Ha a statisztikát nézzük, akkor évről évre bővül a létszám. Jelenleg mintegy 700-an tanulnak nálunk. Sikerünkben benne vannak a tanárok, az adminisztrációt végzők és a támogatóink: elsősorban a fenntartó egyház, a szülők, az önkormányzatok. Legjelentősebb sikereink pedig az év végi vizsgákon néha kicsit megszeppent, izguló gyermekek, aki a műsoruk közben ragyogva nyílnak meg, büszkén mutatják be, mit tanultak. Mindemellett azon egykori diákjaink, akikkel már szülőként találkozunk, hogy beírassák gyermekeiket hozzánk. 
 

Sikert sikerre halmoztak az elmúlt tanévben a legkiválóbb növendékek 

Az elmúlt tanévben Berkes Sándor diákjai ezüstre minősültek a pécsi „Mikulás After Party” Tánciskolás és Formációs Minősítő Táncversenyen, a Varázsfurulya I. Országos Furulyás Találkozón Ekkert Miklós diákjai, Némethi Hédi ezüst, Kauth Réka és Varga Zselyke bronz minősítést kapott. A kaposvári kvalifikációs versenyen egy arany és egy ezüst oklevelet szereztek Berkes Sándor tanítványai. A XXI. Soproni Regionális Szóló Néptáncvetélkedőn Gerlecz László növendékei szerepeltek kiemelkedően. Kreka Barnabás és John-Szabó Zsombor Béla Daliás Táncos díjjal, Ellenberger Dániel és Kreka András Virtuóz táncos díjjal tért haza. A kaposvári „Hajlik a meggyfa” Regionális Gyermek és Ifjúsági népdaléneklési és népzenei versenyen kiemelt arany minősítést kaptak John Lívia és Karácsony Tamásné Bajzik Éva karádi tanítványai. A keszthelyi Helikoni Ünnepségeken az Ördöngös népzenei együttes – John Lívia és Karácsony Tamásné Bajzik Éva diákjai – ezüst oklevelet vehettek át. A siófoki gyermek- és ifjúsági néptáncfesztiválon Angyal Mariann és Rónai Balázs diákjai, az igali Maszlag csoport arany, az igali Kisgaliba csoport ezüst minősítést szerzett. A balatonfüredi Országos Társastánc Bajnokság egy arany oklevelet, valamint egy első és egy második díjat hozott Berkes Sándor diákjainak.