Soha nem feladni

Fenyő Gábor

Szerdán este a látványos megnyitóünnepséggel kezdődött Párizsban a sorrendben 17. nyári paralimpiai játékok, csütörtökön pedig már valóban a mozgássérült sportolók voltak a főszereplők. A hagyományos nyári paralimpia – amelyet mindig pár héttel a „rendes” olimpia után rendeznek – másfél hét múlva, szeptember 8-án vasárnap zárul majd, s 13 versenyszámban 39 magyar sportember érdekelt. Sokáig mi, somogyiak, kaposváriak is érdekeltek voltunk a kerekesszékes, most 49 éves Dani Gyöngyi révén. Dani Gyöngyi Kaposváron a Toldi Lakótelepi Általános Iskolába járt, s 16 évesen, egészen pontosan 1991. február 18-án úgy döntött, hogy egy négy emeletes ház tetejéről a mélybe veti magát. Súlyosan megsérült a gerince, s örök életére kerekesszékbe került. Ő azonban nem tört össze. A fővárosba került, ahol megismerkedett a kerekesszékes vívással. 
Összesen öt paralimpián képviselhette a magyar színeket – először 2004-ben Athénban, majd végül 2021-ben Tokióban –, amelyeken nyolc érmet (hat ezüstöt és két bronzot) gyűjtött össze. Talán még lett volna benne érem, de 2018-ban elkezdett egyre jobban fájni a válla, amit aztán később meg is kellett műteni. 
Dani Gyöngyi története a legjobb példa, hogy bármi is történjen az emberrel, soha nem szabad feladni. Mert igenis kell lennie valaminek, ami egyfajta mentőövet jelent, amibe bátran bele lehet – és bele is kell – kapaszkodni. 
 

Gyöngyi élete a példa rá, hogy a legnehezebb időkben sem szabad feladni!