Tücsök, bogár és kiskapu kell az erdei jurtaóvodához

Többéves szakmai tapasztalattal a háta mögött a bárdudvarnoki óvónő arról beszélt portálunknak, hogy azt érzi, a megtanult módszerek egyre nehezebben működnek. Nagyon gyakran a fegyelmezésre, a balesetveszély elhárítására fordítódnak a foglalkozások, miközben a gyerekek is egyre ingerültebbek. Vannak olyan napok, amikor csak alig fél órát töltenek az udvaron, kevés mozgással.

– Sem a pedagógus, sem a gyermek nem érzi jól magát ebben a helyzetben. Én legalábbis a szakmaiságomat kérdőjeleztem meg, de egy önismereti kurzus rávilágított arra, hogy nem a módszereimmel, hanem a körülményekkel van a gond – mondta Kis Zsófia, majd hozzátette, hogy az óvodáskorú gyerekeknek sokkal nagyobb szabadságra van szükségük ahhoz, hogy személyiségük kialakuljon, és boldogan fedezzék fel a körülöttük lévő világot.

– Több szakmai képzésen részt vettem már a siker érdekében, és kutatni kezdtem a lehetőségeket, amikor megpillantottam egy bejegyzést, hogy egy szombathelyi óvoda jurtát keres. Azonnal utánajártam a dolognak, és felkerestem az intézményt. Roppantul kíváncsivá tett a dolog, hogy hogyan működhetnek és mi a céljuk a jurtával – folytatta az óvónő, aki a saját portáján is felállított egy jurtát, ahol barátait, vendégeit és az érdeklődőket szívesen látja.

– Egy Waldorf-óvoda mindennapjait ismerhettem meg, akik felvállalták, hogy a gyerekekkel télen-nyáron a szabad ég alatt foglalkoznak, behúzódnak a jurtába, ha kell és csak ebéd idejére vonulnak be az óvoda épületébe. Nyugodt, boldog gyerekeket láttam szaladgálni a szabadban, tücskök, bogarak, bogáncsok között. Az ottani vezetőnek szívügye a dolog, de mégis elkeserített kicsit, amikor elmondta, hogy csak a „kiskapuk” segítették abban, hogy mindez megvalósulhasson. Hazatérve hónapokon keresztül az ügyön „kattogtam” – folytatta az óvónő.

– Skandináviában 25 éve működnek erdei óvodák, ahol a természetben, gyakran az erdőben oktatják, nevelik – időjárástól függetlenül – a gyerekeket. Ez a gyakorlat annak a megértésén alapszik, hogy a gyerekek jobban tudnak mozogni és játszani a természetben, mint a négy fal között, és hogy már kicsi korban képesek legyenek elsajátítani egyfajta természettudatosságot. Mozgásigényük teret kap, kíváncsiságukat, megismerési vágyukat kifejezhetik és megélhetik, miközben testileg-lelkileg fejlődnek, tudásban gyarapodnak, megtanulják a természet tiszteletét, a természettel való együttélés titkait.

Mint minden alternatív kezdeményezés, ez is alulról szerveződik. A szándék már megvan, ezt bizonyítja, hogy a nyáron tizenhárom család gyermeke jött hozzám egy hétre, és a jurta körül töltöttük a napot. Lepkét kergettek, csigát gyűjtöttek, saraztak, tüzet raktak, kavicsból szélharang, nádlevélből vitorlás készült a tóparton. Ha elfáradtak, a jurtában pihentek. Borzasztóan élvezték a gyerekek a hőség ellenére is a kalandot, és sokkal boldogabbnak, nyugodtabbnak láttam őket, mint egy-egy csoportszobai foglakozáson – tette hozzá az óvónő.