Időzavar

Az idő természete nagyon régóta foglalkoztatja az embereket. Az egyszerű megfogalmazás szerint az idő az események látszólagos haladása a múltból a jövőbe. Isaac Newton szerint az idő a világmindenség szerkezetének része, amelyben az események egymás utáni sorrendben történnek, és az idő maga is mérhető. Ez a „realista nézet”, vagyis a newtoni idő. Albert Einstein azonban felfedezte, hogy az idő is a téridő egyik dimenziója, múlása relatív. Minél gyorsabban mozgunk a térben, annál lassabban haladunk az időben. Tehát ezt értelmezhetjük úgy is, minél kevésbé vagyunk aktívak, annál gyorsabban halad az idő. Ezt az ember a saját életén is tapasztalhatja. Minél többet halogatunk valamit, annál gyorsabban elmegy az idő és nincs visszaút, ha ez már megtörtént. 

Meg kell tanulnunk együtt élni a tetteink és hibáink következményeivel

Habár Stephen Hawking halála előtt nem zárta ki az időutazás lehetőségét, a tudomány mai állása szerint az idő nem visszafordítható. Pedig az életünk során elszalasztott lehetőségek megélésére, vagy a vétett hibáink kiküszöbölésére jó lenne egy új esély. 
Meg kell tanulnunk tehát élni a tetteink és a hibáink következményeivel. Azon nem rágódhatunk örökké, hogy mi lett volna ha másképp döntünk. A tettek nem visszavonhatóak, ahogyan azon sem tudunk változtatni, ha valamit szerettünk volna, de az ábrándozásnál nem jutottunk tovább. Az élet most történik, nem majd valamikor a jövőben fog! Tulajdonképpen időutazók vagyunk mindannyian, hiszen haladunk előre, a jövőbe. Ezért jobban járunk, ha tervek szövögetése helyett elkezdünk élni és merünk boldogok lenni. Csak egy esélyük van arra, hogy ne vesztegessük el az istenadta időnket!