Ünnephatározó

A minap olyasmire vetemedtem, amire csak ritkán. Tévét néztem. Éppen egy csokireklámot láttam a műsorszünetben elhangzott, mely ikonikus tejes csokikkal lesz csak a „halloween ünnepe” igazán édes. Az ünnep szóra felkaptam a fejem. Nem mondhatnám, hogy az új dolgok elborzasztanak úgy általában. Sőt, a halloween lényegét értem, ismerem, hogyan alakult ki angolszász területen, ahol ez tényleg egy fontos nap. De még most is azt mondom, mint amit már vagy tíz éve, amióta divat lett idehaza is: nekünk ez nem ünnep! 

Nagy gondban lehetünk a baktériumként szaporodó ünnepek miatt

Ettől még nem lehet vitatni a létjogosultságát, mert olyan napokra, amikor egy kicsit kibújunk a bőrünkből, megőrülünk és jól érezzük magunkat, szükség van. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ebben, a Kárpát-medencei kultúrkörben november elsején, vagy október 31-én kellene erre a napra emlékezni. A megelőző hetekben bármikor alkalmas lehet az időpont egy kis halloweeni partira. Ez mégsem tekinthető ünnepnek, csak buli, maszkabál, bohóckodás, de ennél semmiképpen sem kellene másképp tekinteni rá. 
Egy ismerősöm mesélte, hogy éppen boltba tartott unokájának halloweenre cukrot venni. Ezt is feleslegesnek tartom, ahogyan a gyermeknapi ajándékozást és az óvodás ballagási ajándékokat is. Ezekkel pedig szerintem az a baj, hogy a túl sok ajándék után nehezen fogják értékelni a valóban értékeseket. 
A baktériumként szaporodó semmitmondó ünnepekkel is hasonló a gond: így az egész év egy kvázi ünnep és emiatt a valódi, tartalommal és mélyen gyökerező hagyományokból táplálkozó ünnepek is elfelszínesednek, a költekezésről, a külcsínről szólnak. Ha ez valóban így folytatódik egy szomorú és álságos világ köszönthet ránk, aminek szerintem senki sem fog örülni. Még a tökfejek sem.