Elbúcsúztatták, Nagybajomban temették el a világhírű érsebészt

A gyászszertartáson Rozgonyi Emőke református lelkipásztor, a család részéről az unokahúg, Károly Katalin vett végső búcsút a nagybajomi kötődésű, 87 esztendősen elhunyt világnagyságtól. A nemzetközi hírű sebész Nagybajom díszpolgára volt, s azt hagyta örökül, hogy szülei mellé temessék el. Az istentiszteletet követően hamvait a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra Fejér István korábbi nagybajomi református lelkész közreműködésével.

A professzor nagybajomi kötődésére emlékeztetett búcsúbeszédében Pirka Mátyás polgármester, hiszen e kötelék édesapja lelkészi szolgálatával létesült. A trianoni békediktátum aláírása után egy hónappal, 1920 júliusában iktatták be és lelkipásztorkodása 47 évig tartott. Az ország életének egyik legnehezebb időszakát átívelően volt a nagybajomi református gyülekezet lelkésze; az első világháború után, a második világégés idején, majd a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben.

Ez a kötődés – Nagybajomhoz, Istenhez, a református valláshoz – fia életét is végig kísérte. A helyi iskolába járt, ám származása miatt esélye sem volt gimnáziumban tanulni. Így került 1951-ben a kaposvári élelmiszeripari technikumba. Akkoriban szerencsére Somogy kiválóságai tanítottak ott, mivel a reakciósokat oda száműzték. Elvégezte az egyetemet, ám az orvosi oklevél megszerzését követően, kitűnő diplomája ellenére – mivel olvasta a Szentírást –, nem kapott Budapesten állást.

1966-ban úgy döntött, nem jön haza Frankfurtból, ahová egy tudományos kongresszusra hívták. Az egyetemi klinikán kezdett el dolgozni, majd magánklinikát nyitott a város szívében. Világszerte tartott tudományos előadásokat németül, spanyolul, angolul és magyarul. Néhány évvel ezelőtt szülővárosában adott elő életéről és az általa kifejlesztett érsebészeti eljárásról, a Várady-módszerről, melyet világszerte alkalmaznak. Kezdeményezésére alakult meg a több mint 1500 tagot számláló nemzetközi érsebészeti társaság, amelynek ő lett az elnöke.

Számos díja mellett a bolíviai főváros, La Paz díszpolgári címével is kitüntették, de önkéntes mentorsága is ismert. Ennek részleteire is utalt gyászbeszédében a polgármester, aki a nyáron frankfurti otthonában kereste fel a professzort, és e programról is szó esett, hiszen nagybajomi is volt a mentoráltak között. E projekttel emberi sorsokat változtatott meg jó irányba, az általa felkarolt fiatalok is nagyon szerették őt.

– A professzor egyszerű és nagyszerű református ember volt. Szakmájában, lelkesedésében és az emberi nagyságában is – búcsúzott tőle a polgármester.