Petőfi nem Elvis, ő tényleg meghalt a csatában

Hermann Róbert előadása rögtön egy sokáig megingathatatlannak gondolt tényt cáfolt meg. Szinte mindannyian úgy tanultuk, hogy bizony Petőfi Sándor 1848. március 15-én a Nemzeti múzeum lépcsőjén szavalta el a forradalmi hevülettel átitatott tömegnek a Nemzeti dalt. Előadásában Hermann Róbert bizonyítékok sorát mutatta be arra, hogy ilyen biztosan nem történt azon a napon. Legalább három helyen elszavalta költeményét Petőfi aznap, de a Nemzeti Múzeum előtt legfeljebb csendben elhaladt. 

De akkor hogy lehet mégis, hogy generációk tudásába ivódott bele ez az információ? A professzor erre is talált magyarázatot. Egyrészt a pár évvel később megjelenő Nemzeti dal megzenésített változatának borítóján már egy olyan rajz szerepelt, ahol Petőfi a Nemzeti Múzeumnál szaval. Másrészt az írólegenda, Jókai Mór is úgy emlékezett – Hermann Róbert szerint rosszul –, hogy Petőfi előadta versét a múzeumnál. És ugyan ki kételkedne a szavában? Harmadrészt pedig a nemzeti érzületet is erősítette a valóságnak ez a változata, hiszen a Pilvax kávéházat ugyanúgy lebontották azóta, mint a másik két helyszínt, ahol még fellépett versével a költő. A Nemzeti Múzeum viszont a mai napig áll, tehát még most is oda tudjuk képzelni azt a forradalmi hangulatot, ami akkor volt – mondta a professzor. 

Petőfi sem esett fogságba

Ezen mítoszon túl is további érdekes eseményeket mutatott be az előadó, amikről a jelenlévők is szentül hitték, hogy úgy történtek meg, ahogy ők tudják. Így különösen szórakoztató volt hallgatni, hogy ismereteinknek sokszor semmi alapja nincsen, vagy éppen az ellenkezője igaz. Ilyen például a pákozdi csatát követő tűzszünet megszegésének története, vagy az, hogy Ferenc József kezet csókolt a forradalom leverésében nyújtott segítségért Miklós cárnak. De az is elhangzott az előadáson, hogy Petőfi túlélte a forradalmat, és nem esett el a csatában, ám Hermann Róbert egyetlen bizonyítékot sem talált arra, hogy így történt. 

• Az előadást meghallgatva felmerült sokakban a kérdés, hogy ha múltunk darabkáit egymás után rakjuk, akkor egy olyan igazságot kapunk, amit történelemnek nevezhetünk. Aztán mégis kiderül, hogy hiába tényekkel dolgoznak a történészek, mégis sok leirata lehet az egykor volt valóságnak. 

– Kétfajta történelem létezik, ez így igaz – magyarázta el Hermann Róbert. – Az egyik, ami ténylegesen megtörtént, a másik meg aminek nyoma maradt. Az pedig meglehetősen esetleges lehet, hogy minek maradt nyoma. Ezért nem könnyű eseményeket rekonstruálni minden esetben. De az tény, hogy csupán puszta logikával nem lehet felépíteni egy történelmi eseménysort, aminek mondjuk az első két láncszeme még valóban stimmel, utána azonban csak logikai következtetéseket végzünk, és úgy kapunk egy történelmi igazságot. 

Az is érdekes kérdés, mondta el a professzor az előadás után, hogy a tankönyvek miért nem követik az új nézőpontokat és felfedezéseket. 
– Valóban, a történelmi szemléletünk változása és ennek megjelenése az oktatásban sokszor lassabban fordul, mint a Titanic – folytatta Hermann Róbert. – Görgey árulásának tisztázása például egy olyan tény, amin jól látszik, sok érdek mentén alakul az, hogy mi kerül bele a tankönyvekbe, és így a köztudatba is. Egy történésznek arra is vigyáznia kell, hogy ami jól hangzik, megfelel az elvárásoknak, az még attól nem biztos hogy igaz, tette hozzá.

Hermann: a nemzetek írják a saját történelmüket

A történész elmondta azt is, hogy az internet térnyerésével egyszerre lett könnyebb és nehezebb a dolguk. Hiszen rendelkezésre állnak már digitális archívumok, de annyi félinformáció vagy hamis tény is napvilágot lát, ami ellen egyre inkább lehetetlen küzdeni a történészeknek. 

Sokan azt gondolják, hogy a történelmet valójában mindig is a győztesek írják, az lesz a múlt valósága. Hermann Róbert ezt is cáfolta. – Ez a narratíva nem helytálló – részletezte a professzor. – Például a 48-49 forradalommal kapcsolatos történelmi tények mára teljesen egyeznek az osztrák történettudományban is a magyar felfogással. Sokkal inkább tehát a nemzetek írják a saját történelmüket, nem pusztán a győztesek.