Jakab Márk: „Túl az ötszázon, az ezer lett az új cél”

– Hogyan, és tulajdonképpen miért számolta meg a fellépéseit?

– Táncostársam, Peti Sára vezetett feljegyzéseket arról, mikor, hol léptünk fel, és még azt is leírta, ki volt a párja – felelte Jakab Márk. – Az ő adatai is sokat segítettek abban, hogy összeszámoljam, hol tartok.

– Megünnepelték az együttesben?

– Sokan csak akkor tudták meg, amikor előadás után közöltem velük. Azért vittem pezsgőt is, hogy koccinthassunk.

– Hogyan lett táncos, és miért nem focista?

– Hétéves voltam, amikor 1997-ben Kadarkútról Kaposvárra költöztünk – mondta Jakab Márk. – Anyukám íratott be a művészeti iskolába. Alsósként fociztam is, ám amikor komolyra fordult a dolog, a tánc mellett tettem le a voksomat, amit nem bántam meg.

– Hogyan került a Somogy Táncegyüttesbe?

– A művészeti iskola utolsó évében, 2007-ben összevontak két csoportot, és Turi Endre vett át bennünket. Ő figyelt fel rám. 2008 tavaszán először a „Negyedszázad” táncszínházi műsorban léphettem fel. Örültem a felkérésnek, ugyanakkor izgatott is voltam. 2008 április 4-én volt az első fellépésem az együttessel. Hamarosan részt vehettem egy külföldi fesztiválon, onnantól pedig aktívan táncolok.

– Mit kapott a néptánctól?

– Természetesen a kondíción, a mozgáskultúrán kívül nagyon sok mást is kaptam – hangsúlyozta Jakab Márk. – Szeretem ezt a közösséget, a barátokat. Ők a második családom. Érdekes, hogy az egykori osztálytársaimmal, akikkel minden nap együtt voltunk, nem mélyült el ennyire a kapcsolatunk, mint a Somogyosokkal. Szinte egy nagy család vagyunk. Minden évben részt veszünk egy-egy külföldi fesztiválon, amit mindig jutalomként élek meg. Hobbinak indult, de életformámmá vált a tánc.

– A szereplések adnak a hétköznapokban is határozottságot?

– Eleinte nem azért táncoltam, mert meg akartam mutatni, mit tudok. Később jöttem rá, hogy szeretek fellépni. Az államvizsgán is segített, hogy tudtam: sokkal több ember előtt is szerepeltem már.

– Rendszeresen előfordul, hogy a munkaszüneti napokon lépnek fel az együttessel, vagy táncházat tartanak, míg mások pihennek...

– Az október 23-ai hosszú hétvégén is négy fellépésünk volt. Gyakran vagyunk kitéve az időjárás viszontagságainak, mint néhány éve, amikor március 15-én nem fogadott kegyeibe bennünket az időjárás. Nem vágytam arra, hogy táncpedagógus legyek, szívesen adom át tudásomat táncházakban. Bár felmerült, hogy felvételizek a táncművészeti főiskolára, ám szívesebben foglalkozom ezzel a műfajjal csupán a tánc szeretete miatt, minthogy ez legyen a munkám. Néha eljutok más jellegű táncos eseményekre is, és bár ott más zenei műfajokat játszanak, úgy érzem, jól helyt állok táncosként. Egyébként mezőgazdasági mérnök vagyok, vetőmagokkal foglalkozom.

– Az ötszázadik fellépés után mi az új cél?

– Természetesen az ezer!

– Mi volt a legemlékezetesebb produkció, amiben szerepelt?

– A 2008-as színházi évadban az István, a király! táncjeleneteiben szerepeltünk – felelte Jakab Márk. – Ezt a produkciót elutaztatták Debrecenbe is, ahol a Főnix csarnokban 8 ezer ember előtt léptünk fel. Soha nem néztek egyszerre annyian, miközben táncolok. Felemelő érzés volt. De gyakran előfordul, hogy történik valami szokatlan. Néhány éve Somodorban léptünk fel, amikor otthon hagytam a bő ujjú ingemet. Egyik lány felsőjét viseltem, ami hasonlított az én ingemre, csupán rövidebb volt az ujja. Estem is már jó nagyot színpadon, de felkeltem, és folytattam, ahol tartottunk. Sokszor történik érdekes a színpadon, de azt legtöbbször csak mi vesszük észre. Az viszont fontos, hogy egy falunapon is ugyanúgy táncoljak, mint egy városi ünnepségen.