Tizenkét darabban játszik ma is a születésnapos Pogány Judit

Pogány Juditot az egész ország szereti. Színpadi és filmes alakításai, szinkronszerepei, hangoskönyvei bennünk élnek, hiszen rendkívül sokoldalú színész, aki maximalizmusából nem enged. Azt vallja: „Játék közben figyelni szoktam magam. Zavar, ha bizonyos mondatokat hamisnak hallok.” Amikor arról faggatom, hogy bírja ezt a befogottságot, nem is érti a kérdést. Azt mondja, volt úgy, hogy tizennyolc szerep élt a fejében egyszerre.

Hetvenöt esztendőt, a korán gyámság alá került szöszi lány pályára kerülését, a több mint fél évszázados művészi múltat nehéz összesűríteni. Az azonban bizonyos: „Minden fontos esemény Kaposváron történt velem: születés, boldog és fájdalmas gyermekkor, az első szánkózás a Gugyuló Jézus-szobornál, óriási bukásom a kerékpárral a cukorgyári lejtőn, az első szerelem, szüleim elvesztése… Ott jutottam be a színház világába, ott érhettem színésszé – csodálatos katarzisokat átélve a színpadon, ott ismerkedtem meg férjemmel, Koltai Róberttel, ott született Gábor fiunk. Kaposváron érhettem el, hogy én, aki főiskola nélkül, kerülő úton lettem színész, Jászai-díjat, Érdemes Művész kitüntetést kapjak. Kezdő színészként az Ahogy tetszik Rosalindája lehettem, s a pesti vendégjátékunkon 23 percig zúgott a vastaps; ennél már csak az Állami Áruház volt nagyobb siker a maga 27 perces taps-szavával.” – ahogy egyik beszélgetésünkkor nyomatékosította, hozzátéve: „Ha a természetre, a szépségre vagy a szabadságra gondolok, előttem ma is a somogyi dombok jelennek meg, s a virágos rét is csak akkor tetszik, ha mellette van a domboldal, az erdő és a fák lombján átszűrődik a napsugár. S ez már így is marad örökre.”

Pinokkióként láttam először színpadon, 1978-ban; ez volt első színházi élményem, persze gyerekként nem tudtam, milyen nehéz lehet kocogva-döcögve járkálni, úgy, hogy közben laza is és merev is a láb és a kéz, és még beszélni is muszáj. Amikor erre emlékeztettem, benne egy ascher-i mondat idéződött fel: „Jutka, ez mestermunka volt!” Mára kedves emlékké nemesült a hosszú orrú fabáb megformálása, mint ahogy a Bűvös erdő is, amelyben szintén játszott, és később a Pinokkióval együtt meg is rendezte, csakúgy, mint a Szélkötő Kalamonát.

1965-től 1978-ig volt a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja, majd a Nemzetibe szerződött, de 1980-1994 között egy újabb kaposvári korszak következett, aztán tíz év szabad­úszás, s másfél évtizede a Mácsai Pál vezette Örkény Színház tagja.

Míg szőjük a szót, közelünkbe lopódznak legendás kaposvári előadások. A Marat halála, az Ó azok a szép napok, a Liliom, A vágy villamosa, az Öngyilkos, és számos televíziós- és játékfilm is kiragyog e hihetetlenül gazdag életműből: Panelkapcsolat, Zuhanás közben, Ajándék ez a nap, a Gothár Péter rendezte Felső-Ausztria, Bereményi Eldorádója, a Garas Dezső rendezte Legényanya, vagy Fehér György Szürkülete. Szinte tobzódunk az alakításokban, melynek elemzése több kötetet megtöltene – benne a Pedig én jó anya voltam című, Vajda István által riportokból írt egyszemélyes dokumentumdrámában nyújtott szerepformálása is, amelyet Kaposváron is láthattunk. Az 1979-ben kettős gyerekgyilkosság miatt halálra ítélt férfi „előéletéről” szól a darab, illetve arról, hogy miként próbálja feldolgozni és megérteni fia tettét az anya. Pogány Judit megrendítő alakításáról barátnője, az egykori kaposvári pályatárs, Molnár Piroska azt nyilatkozta: két Kossuth-díjat is adott volna érte…

A több mint százhatvan színpadi szerepet megformáló születésnapost mintegy ötven filmben, s húsz tévéjátékban is láthattuk. S hogy foglalkoztatta-e valaha a kora? Azt felelte, soha. Azzal együtt – tette hozzá –, hogy az öregséggel elinduló kopásokat és fájdalmakat nem lehet sem megszokni, sem megszeretni. Arra koncentrál, hogy az előadásokra mindig „járóképes” állapotban érkezzen Szigetszentmiklósról, ahol öt macskát és több, vadon élő sünt etet.

Most, a 75. születésnap táján sincs semmi lelkizés, mélázás, előre- vagy visszatekintés. Ez egyetlen évfordulón sem foglalkoztatta. Csupán – ahogy fogalmaz – végzi a dolgát, hiszen szerencsére akad bőven. Különben is: aki olyan keveset aludt életében, mint ő, más művészekhez képest kétszer annyit élt.

Pogány Juditot – aki több mint félezres, rendezésre váró bohóckollekció boldog tulajdonosa –, arról is faggattam, nem írna-e szívesen memoárt?

– Foglalkoztat az írás, szeretném folyamatosan mesélni a gondolataimat, de nem érek rá ilyesmire. Az unokáimmal is sokkal kevesebb időt tölthetek, mint amennyit szeretnék – árulta el.

Aki ismeri Pogány Juditot, az tudja azt is, bámulatos tehetsége, emberi és szakmai hitelessége mellett, óriási szíve van. Sokat jótékonykodik, hogy szebb legyen a világ.

Ötvennégy éve van a pályán

Pogány Judit 1944. szeptember 10-én született Kaposváron. Testvérével viszonylag korán gyámszülőkhöz került. Békéscsabán járt középiskolába, s az érettségit követően visszaköltözött a somogyi megyeszékhelyre; a megyei bíróság gépírónője lett, és egyre inkább vonzotta a vers, az előadóművészet. Amatőr színjátszókörben „nyújtogatta oroszlánkörmeit”. 1965. november 1-jén lett a Csiky Gergely Színház segédszínésze.

Életműdíjjal ismerik el

A Színházi Kritikusok Céhének tagsága az idén életműdíjat szavazott meg Pogány Juditnak, amelyet szeptember 22-én este adnak át a budapesti Katona József Színházban. Egy emlékezetes, alakításokban gazdag életpályájú, önmagával a kíméletlenségig igényes, a közönséget maximálisan tisztelő nagy művész előtt tiszteleg a céh az életműdíjjal – írták közleményükben a színművészről.