Lélekben is egységes nemzetet álmodott meg Csoóri Sándor

Csoóri Sándor eszménye az volt, hogy jöjjön létre az a magyar nemzeti egység, ami egykor Széchenyi álma volt, de utoljára Ady Endre és Németh László látta egyben a magyarságot. Csoóri az egész életét arra tette fel, hogy ezt a nemzeti egységet életre hívja, fogalmazott Pécsi Györgyi író, kritikus, aki a költő születésének 90. évfordulóján tartott megemlékezést a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság irodalmi teadélutánján a Takáts Gyula emlékházban.

Az előadó Csoóri szerteágazó munkásságából kiemelte, hogy jelentős a költészete, de talán még ennél is fontosabbnak ítélte az esszéírói tevékenységét, és azt, hogy erőteljesen részt vett a szociográfia megújításában. Esszéi a tisztázó tudat írásai voltak, főként az átalakuló parasztság lelkivilágát próbálta megérteni és közvetíteni, és a lelkekben a Kádár-korban végbevitt rombolásról tudósítani.

Csoóri lelki értelemben vett nemzetet óhajtott és nemzeti demokráciát, amiért sok támadást kapott. Az öröksége ma látszólag nem él a közbeszédben, mert hiába törekedett arra, hogy a célokat és értékeket az értelmiség fogalmazza meg a politikának, a politika ehhez nem volt partner.