Tévedésből került cserediákként csipewa indiánok közé a kaposvári bírónő

Gáspár Kinga még középiskolásként, egy cserediák-program tévedése folytán került az észak-amerikai csipewa indiánok közé. Az ott eltöltött tizenegy hónap megváltoztatta az életét és világlátását. Ma már a törzs tiszteletbeli tagja, s amikor csak teheti, útra kel Kaposvárról a Teknősbéka-hegyi rezervátum felé. Tavaly nagy megtiszteltetésben volt része: olyan szertartásra hívták meg az indiánok, amelyen eddig fehér ember még nem vehetett részt. A naptánc azonban a koronavírus-járvány miatt elmarad, a fiatal kaposvári nőnek várnia kell egy évet. Addig is olyan kutatásba kezdett, amelyben szintén Amerika őslakosaié a főszerep.

– Rengeteget tanulhatunk az indiánoktól, de talán az az egyik legfontosabb, hogyan intézik a vitáikat – mondta a kaposvári bírónő. – Számukra a legfontosabb a konszenzus, és az, hogy mindkét fél elégedett legyen a megegyezéssel. Amíg hazánkban ​nincs különösebb jelentősége annak, hogy mennyi a veszekedő házaspár, addig a rezervátumokban akár a közösség egységének felbomlásához is vezethet egy-egy családi perpatvar. Az ősi társadalmakban a békés vitarendezés elengedhetetlen feltétele a közösség működésének. Ha vita van, megbomlik az egység, ezért egy-egy ilyen helyzetben nemcsak a felek megelégedése a szempont, hanem az is, hogy a közösségen belüli béke és harmónia megmaradjon. A mediáció a navajo indiánoknál kiemelkedően fontos eljárás, amely konfliktusmentesen rendezi a vitákat a közvetítő vagyis békéltető segítségével. Alapelv, hogy békéltetőnek csak azt nevezik ki, aki a törzsi hagyományok szerint él. Erkölcsileg feddhetetlen kell legyen, s a törzs megbecsült tagja. Olyan személynek kell lennie, aki igyekszik a népét a természet törvényeire, az ősök tudására – végső soron a békés együttélésre tanítani.

A tradícionális indián békéltetés során a résztvevők körben ülnek, amely kifejezi az eljárásban szereplők közötti mellérendeltséget. Az eljárás során mindenki elmondhatja álláspontját, de csak az beszélhet, akinél a törzs által kiemelt jelentőségűnek tartott – beszélő – tárgy van. Ez általában egy sastoll vagy egy faragott bot, de van olyan törzs, ahol egy kosarat kell a kezében tartania annak, aki szót kapott.

Gáspár Kinga tavaly augusztusban azért járt a rezervátumban, hogy a mediátori ismereteit bővítse. Tapasztalatait „Alternatív vitarendezés az észak-amerikai indiánoknál” című előadásában ismertette a Magyar Bíróképző Akadémián megrendezett nemzetközi konferencián.

Hiszek a mediációban, ezt tartom az egyik legfontosabb módszernek a viták rendezéséhez – mondta. – A bírósági tárgyalásokhoz képest gyorsabb, hatékonyabb, olcsóbb. A peres eljárások során – ha nincs egyezség – szükségszerűen van egy győztes és vesztes. A közvetítés sokkal rugalmasabb lehetőség, mint egy bírósági tárgyalás. S a bíróénál sokkal szélesebb eszköztár áll a mediátor rendelkezésére.

Szakrális számok

A napokban 15 éves kiváló bírói szolgálatáért kitüntetett bírónőt régóta foglalkoztatja: rokon nép-e az indián és a magyar. – Sok jel azt mutatja, hogy igen. A népművészeti motívumkincsekből, a hasonló dallamvilágból is az következik, hogy lehet kapcsolat a két nép között – mondta.

– Szeretnék megszervezni egy nagy, magyarországi indiánkonferenciát, amelyre az összes olyan magyar kutatót meghívnám, akik bármilyen kapcsolatba kerültek indiánokkal. Nagyon sok motívum szinte azonos. Az indiánoknál is megtalálható szakrális számként a négy, ahogy nálunk is „három a magyar igazság és egy a ráadás”. A jelképeink között is van hasonlóság, az indiánok „mennydörgésmadara” a havasi sólyom. A mi turulmadarunk a kerecsensólyom. A székelykapuk rozetta motívumai ugyancsak egy az egyben megtalálhatók az indiánok díszítő motívumai között. Úgy vélem, ez több, mint érdekes, további kutatás alapját képezi….