Verset írt olvasónk az ünnepre

Decemberben

Nem csillan a hó, elmúlt az ideje?

Hideg van mégis s olykor fagyos a reggele.

Lesek az ablakon át hátha láthatom,

De nem, csak fejemben vagyok ott.

Sóhajtok nagyot a nap kezdetét veszi,

Ki miként a dolgait teszi.

Nézek a távolba, de nem látok semmi mást,

Csak szürkeség veszi körbe a határt.

Mégsem bánt, mert szívemben a nyár,

Kiált és Téged szeretettel vár.

Ölelném a világot, vele a mindent,

Mert boldog, elégedett a szìvem.

Múlnak a napok mindjárt Karácsony,

Lesz -e hó kint a tisztáson?

Nagy pelyhekben hulló tiszta pompa,

Lesz -e mi arcom, lényem tisztára mossa?

Milyen leszel édes ünnepünk?

Miként telik majd, ha mégsem hull nekünk?

Akkor gyermeki szívvel a távolba meredek újra,

És azt látom szánomat épp egy szarvas húzza.

Amott őzek, nyulak és számos csoda vesz körbe,

Mert a Léleknek ez az igaz mérce.

Hit, szeretet örök édes álmok,

Gyermekként fogadom a havat és mindazt, amit látok.

Lehunyom szemem kìvánok egy nagyot,

Azt kívánom, azt kívánom ....de nem folytathatom.

Illeszdbe soraimba, mi szívednek vágya,

Mert, amit én kérek nem fér egy listára.

Sokat szeretnék, nagyokat álmodok,

Mert Veletek együtt fontos és szerethető fény vagyok.