Pezsgőspohár és fagyis kehely maradt mementónak

A naphosszat a fákon című előadás próbakörülményei ma is élénken élnek Kiss István, a teátrum kellékesének emlékezetében.

– Ez volt a pezsgőspohár, amiből ivott, és a fagylaltoskehely, amelyből fagyizott a színpadon – tette a kelléktár asztalára a tárgyakat egy régi cintányérral együtt Kiss István. – Anatolij Vasziljevnek, a híres orosz rendezőnek az volt a kérése, hogy Törőcsik Mari egye meg a kalapját a színpadon – emlékezett vissza a kihívást jelentő feladatra a kelléktárvezető, aki nem ismerve lehetetlent, másnapra palacsintatésztából sütötte meg az áhított kelléket. Mindezt a cintányér tetején. Az ehető kalap végül mégis kimarat az előadásból.

– Amikor ezt a feladatot megoldottam, másnap megszólított. Akkor kezdődött a barátságunk. Palacsintát vittem az öltözőjébe is, neki pedig felajánlottam, hogy esténként hazaviszem a Bárány Fogadóba, ahol megszállt – mesélte Kiss István, aki egy hónapig szállította haza Kaposváron a Kossuth-díjas színművészt.

– Esténként elkísértem a Kossuth téri kisboltba. Ott vásárolt magának egy bizonyos üveg sört, amolyan jutalomként, a nap végére. Mindig a szálloda recepcióján nyittatta ki, mert a kezét már akkor nehezen használta – árulta el a titkot a kelléktárvezető. – Egyszer egy hajléktalannak odaadta a pénztárcáját, amiben csak egy tízezres volt, hogy váltsa fel, és a visszajárót majd másnap visszaadja neki. Másnap valóban visszakapta a felváltott pénzt – mesélte a kellékes Törőcsik Mari történetét, amit a színművésznő osztott meg vele, egy szokásos esti autózás közben.

– Szerette mindenki, ő pedig szívesen mesélt, mert volt miről mesélnie. Közvetlen volt, nem ünnepeltette magát. Soha nem felejtem el, hogy amikor a nézőtér melletti folyosón mentem, tisztán hallottam, amikor ő beszélt a színpadon, minden szavát érteni lehetett kint is, pedig nem kiabált. Nem tudom, ezt hogyan csinálta, csak arra emlékszem, hogy a partnerét már nem lehetett hallani – mondta a kaposvári színház kellékese, aki naplót is vezetett a színművésznő kaposvári tartózkodásáról, és örül, hogy élete egyik fejezetében Törőcsik Marival beszélhetett estéről–estére.