„Luther rózsájának” egy szelete kinyitja és megédesíti a lelket is

– Somogy településeinek lakói, köztük a Balaton-parti hívek, könnyen megszólíthatók? 

– Kétezerben, szolgálatunk kezdetén kerültünk férjemmel Somogyba. Ő Nógrádból, én Tolnából. Ecseny és környéke gyülekezeteiben úgy mondtunk igent a felkérésre, hogy egyikünknek sem volt kapcsolata a somogyi emberekkel, településekkel. Férjemnek nehezebben ment a beilleszkedés, hiszen a nógrádi kegyesség egészen más, mint a somogyi. Én viszont szinte azonnal otthon éreztem magam, hiszen a gyönki és az ecsenyi svábok ugyanarról a vidékről származtak. Ugyanaz a nyelvjárás, ugyanazok a szokások, hagyományok, ráadásul ugyanaz a vendégszeretet és feltétel nélküli bizalom jellemezte az ott lakókat, mint amihez én magam is hozzászoktam szülőfalumban. Nem mondom, hogy könnyű volt a váltás. Fél évvel a költözésünk előtt választottak meg először esperesnek, a negyedik gyermekünk mindössze nyolc hónapos volt, amikor beköltöztünk a boglári parókiára. Belecsöppentünk a nyári Balaton nyüzsgő életébe, amit nehezen szoktunk meg másfél évtizedes háborítatlan csend után. Ráadásul nem találtuk a gyülekezetet. Nyáron megtelik a templomunk, de főleg az itt nyaraló vendégekkel. Aztán szembesültünk azzal, hogy sokan, még a bogláriak sem tudják, hogy az egyik legszebb evangélikus templom itt található a városukban. Nehéz időszak után, megosztottságban lévő közösséget kaptam hatalmas szórványterülettel. Aztán ahogyan teltek a hónapok, rájöttem, hogy itt sem mások az emberek, mint azok, akiket korábban megismertem; ugyanúgy nyitottságra, bizalomra, szeretetre vágynak; arra, hogy aki közéjük érkezik, ugyanúgy együtt éljen velük, a város szívével lüktetve. 

– Lelkipásztorként hogy tud valóban pásztora lenni nyájának? Mi lesz az elkóborlókkal, s a visszatalálókkal? 

– Folyamatos lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy ami a legfontosabb, a látogatások, személyes beszélgetések, arra marad a legkevesebb idő. Ha tehetném, egy időre félre is tennék minden mást, mert ez lenne az igazi kulcsa a gyülekezetek épülésének. A balatonboglári körzet nagyon nagy, rengeteg és sokrétű feladattal, így nem tudom megtenni, hogy minden mást elhagyva csak a gyülekezet tagjaival foglalkozzak. Csupán azt, hogy Isten kezébe helyezem azt, amit megtettem vagy elmulasztottam, hogy Ő hozza helyre, amit elhibázok és áldja meg azt, amit a nevében kezdek. 

– Esperesként még inkább rálát a Somogy-Zalai Egyházmegyére. Nincs lelkészhiány? 

– Ha csupán annyit mondok, hogy 2014-ben, amikor először megválasztottak esperesnek, még 21 lelkész szolgált az egyházmegyében, most 13-an vagyunk, máris választ ad a kérdésre. Kevesen választják a lelkészi hivatást és ennek a hatását érezzük. Ráadásul a Somogy-Zalai Egyházmegyénkre jellemző a szórványosodás. Egy-egy lelkész nagy területet lát el, sok apró, elöregedő gyülekezettel, sőt, fogyatkozó településsel. A fiatalok egyre inkább sikerorientáltak, szívesebben választják a nagyobb gyülekezeteket, ahol látványos eredményt érhetnek el. 

– Mikor lesz állandó lelkésze a kaposvári gyülekezetnek? 

– Reményeim szerint már tavasszal megtörténhet a választás. Jelöltek vannak, hiszen Kaposvár esetében a sikeres lelkészválasztásnak egyetlen akadálya volt: az idő rövidsége. Most viszont a választás folyamata időben elkezdődött, így nyáron a parókia felújítása után új lelkész kerülhet a gyülekezet élére.

– Milyen projektek, beruházások vannak folyamatban? 

– Az egyházmegye több gyülekezetében is folynak a templomfelújítások, illetve gyülekezeti épületek közösségi térré való alakításai a Magyar Falu Programnak köszönhetően. Nagyon hálásak vagyunk ezekért a támogatásokért, hiszen olyan közösségek tudnak általuk erőre kapni, akiknek nem lett volna más lehetőségük arra, hogy épületeiket renoválják vagy éppen közösségi alkalmakat szervezzenek, csoportokat indítsanak a megújult terekben. Július 1-jétől Balatonbogláron, amennyiben sikerül megállapodást kötnünk a város vezetésével, evangélikus egyházi fenntartásba kerül az idősellátás, az alapszolgáltatás. Az első ilyen jellegű intézmény lesz az egyházmegyében. Ez elsősorban az én munkámnak a kiterjesztését jelenti, hiszen a saját, gyülekezeti fenntartású iskolánk után a szociális ágazatban is jelen lehetek lelkészi szolgálattal. 

– Napi lelki falatokat nyújtó köteteit követő, harmadik könyve, melyben tortareceptek is lesznek, ugyan nem nyomdakész még, de a közeljövőben kézbe vehetjük. Milyen újabb ötleten töri a fejét az esperesasszony? 

– Mondhatnám, hogy mindennap máson, de ami most a leginkább foglalkoztat, hogy hogyan tudom a misszió és a gyülekezetem javára fordítani azt az adottságot és szenvedélyt, amit egy-egy torta kitalálása és formálása jelent. Szeretném ezen keresztül is láthatóvá tenni a gyülekezetünket és elvinni az evangélium üzenetét az emberekhez. Ennek a módján gondolkozom most egy olyan tortával, amely a „Luther rózsája” nevet kapta, és nemcsak az evangéliumhoz, de talán a gyülekezetünkhöz is képes közelebb hozni a városunkban nyaralókat egy színes kis kártyával, igéslappal együtt. 

– Hogy érzi, végleg somogyi lett? 

– Huszonegy évvel ezelőtt amikor Somogyba költöztünk, sokan mondták, hogy itt mindig „gyüttmentek” leszünk. Ennek ellenére sosem éreztem magam annak Ecsenyben sem és Bogláron sem. Az életem nagy részét Somogyban éltem. Itt vagyok otthon, nem vágyom máshova. Somogyi emberek között élek, velük aggódok, érzek, osztozok az örömeikben, a gondjaikban, de, hogy somogyi lettem-e, ezt ők tudják. Ha befogadtak, és elfogadtak, akkor igen. 

Mindig kölcsönös volt a szeretet

Az esperesasszony megosztotta velünk azt is: 15 éven keresztül Somogysziltől kezdve Mernyén át Ecsenyig sokan családtagként szerették őket, és a lelkészházaspár is viszont szerette a gyülekezeteket és a településeket. Azzal búcsúztak tőlük a hívek, hogy vélhetően Balatonbogláron is szeretni fogják majd őket, de nem úgy, mint Ecsenyben... 

Fotó: MW