Szabó Péter: ha már két ember emléke egyforma, igaz lehet a múlt

A most 76 éves Szabó Péternek izgalmasak a hétköznapjai hobbija szempontjából, most egy zászlót keres. Azt kutatja, hogy egy Kaposváron előkerült, 1956-os eseményeket dokumentáló fotón szereplő zászló hová tűnhetett. A felvételen látható embereket a zászló segítségével azonosította be. 

– Mint megtudtam, ezt a zászlót a Gárdonyi-iskolában akkoriban egy vitrin mögött őrizték az intézmény jelképeként. Amikor 1956. október 30-án felvonultunk, akkor vették ki a vitrinből és hordozhatóvá tették. A fénykép, több másikkal együtt, 2010-ben került elő egy elásott palackból az Agóra építkezésén. 

– Fél Kaposvár megmozdult, a feltárás még napjainkban is tart. Az egyik fényképen szereplőket a napokban sikerült beazonosítanom – mutatta a fotót, amelyen Petőfi arcképével ellátott zászlót visznek a kaposváriak. – A zászlón szerepel egy nehezen olvasható felirat: Petőfi szellemében – Cseri-iskola. Sokáig a Munkácsy-gimnázium zászlajának gondolták, de a közelmúltban egy másik kutatás révén megtudtam, hogy a Gárdonyi-iskola igazgatóhelyettese és két akkori nyolcadikos lány mentek elöl. Szeretném megtalálni őket, napjainkban nyolcvanévesek lehetnek. Az igazgatóhelyettes Falussy Dezső – mutatott egy férfira a képen. Róla fennmaradt az a történet, hogy 1953-ban, amikor árvíz volt, és a Cseri út egyik oldaláról a másikra csak evezve, vagy úszva tudtak átjutni, fogta magát, és átúszott az iskolába, hogy a nyakig érő vízben kimenekítse a naplókat, anyakönyveket. Szabó Péter elővett egy másik fotót is, amely az árvíz idején készült: a vajraktár ajtaján ülve eveztek az emberek a lámpaoszlopok között. 

Ahogyan a kaposvári nyugdíjas elmesélte, édesapja emléke inspirálta arra, hogy a II. világháborút és az 1956-os eseményeket kutassa. 
Szülei a II. világháború végén ismerkedtek meg. Édesanyja, mint akkoriban minden fiatal lány, sálakat és kesztyűket kötött a harcoló katonáknak, amelyeket biztató üzenetekkel látott el. Édesapja a doni fronton, 1942. szeptember 24-én súlyosan megsebesült, hadikórházba szállították. 

– Édesapám minden levélre válaszolt és megköszönte az ajándékokat. Édesanyámat személyesen is meglátogatta Kaposváron – mesélte. Bár a szülők először tartottak a tanítónő és a katona házasságától. 1944-ben mégis megszületett a frigy. A menyasszony a doni áttörés áldozatainak tiszteletére fekete gyászruhában mondta ki az igent, ahogy akkoriban az szokássá volt. A fiatal pár a férj munkája miatt Újvidékre költözött. 

– Nem sokáig volt nyugodt az életük, naponta kétszer bombázták Újvidéket. Légiriadó idején felültek a kerékpárra, kibicikliztek a mezőre, onnan figyelték, milyen épületeket ér találat a városban, majd a légiriadó lefújása után visszakerekeztek és tették tovább a dolgukat – mesélte az amatőr történész, akinek szülei egy német hadihajón egy-egy hátizsákkal és kerékpárjukkal indultak el Kaposvárra, ám igen kalandosan jutottak haza, mert a hadihajót találat érte Mohácsnál… 
– Apámat az 56-os forradalom után megkeresték, hogy a szétzilálódott hadseregben szükség lenne a tapasztalatára. Magas ranggal kecsegtették, ám amikor rákérdeztek, hogy forradalomnak, vagy ellenforradalomnak titulálná e az 1956-ban történteket, nem tetszett a válasza. Még a kitüntetéseit is el akarták venni, de kitartott az álláspontja mellett és közölte: a harcban megszerzett kitüntetéseit csak az veheti el, aki adományozta neki. Lefokozták. 1980-ban, a halála után kezdtem el kutatni – mesélte a kaposvári nyugdíjas, aki időközben olyan dokumentumokhoz is hozzájutott, amelyben napra pontosan megtalálható édesapja doni katonai szolgálatának minden mozzanata, még a megsebesülésének körülményei is. 

Szabó Péternek saját emlékei is vannak 1956-ból. Elmesélte, hogy gyermekként miként élte meg azt, hogy Kaposvár belvárosának minden kereszteződésében orosz tankok és páncélautók álltak le november 4-én. – Kinyitottam a kapunkat, hogy kinézzek. Az egyik tank tetejéről egy ferde szemű, talán kirgiz katona felém fordította a gépfegyverét, összeakadt a tekintetünk. Becsaptam a kaput, és közöltem a nagymamámmal, hogy megjöttek a kínaiak, mert a katonát ferde szeméről kínainak véltem – mesélte a Kaposváron is eseménydús napról Szabó Péter. 
 

A civileket lőtték a szovjet katonák, belehalt a péksegéd

– Ez a golyó szaggatta ing egy pékinasé volt, Karádi Lajosé, akit 1956 november 4-én Kaposváron, a szovjet bevonulás idején lőttek le a mai Damja­nich utca-Tallián Gyula utca sarkán. Három robbanó golyó érte, az ing hátulján jól látszik a szilánkok helye, amelyek a testéből jöttek ki a mellkasából – mutatta a relikviát, amit nemrégiben kapott meg a 33 évesen elhunyt Karádi Lajos családjától. 

– Van egy fénymásolatom egy dokumentumról, hogy mi történt a péksegéddel 1956 a november 4-én, vasárnap. Hazugságokat tartalmaz. Az állítják, hogy hús­ért ment a húsboltba, ahol már többen várakoztak. Miért lett volna nyitva vasárnap húsbolt? Azt is állítják, hogy a Vörös hadsereg Kaposváron harcban állt az „ellenforradalmárokkal”, ám Karádi Lajos esetéből is kiderül, hogy a lakosságot lőtték katonai akcióra hivatkozva. Küldetésemnek érzem, hogy bemutassam az igazságot és felkeressem a tanúkat – mondta Szabó Péter.