Kitűzhetjük az üvegkokárdát a nemzeti ünnepen

Üvegből készültek a nemzeti színű kitűzők Tüttő Tímea kaposvári műhelyében. Van szív, négyzet és kokárda alakú is. 
– Huszonöt éve egy üvegajtóval kezdtem az üvegfestést, tíz éve melegüveg-megmunkálással is foglalkozom a kitűzőket is ezzel a technikával alkottam meg – mondta el a kaposvári üvegfestő. Belvárosi műhelyében a félcentis átmérőjű muránói üvegpálcákat oxigén-propán-bután gáz lángjában olvasztja, majd acélpálcákra teszi az üveget és különböző csipeszekkel, fogókkal formázza, tekergeti alakzatokkal. – Jó sokáig kell hűteni, ilyenkor megedződik az üveg – mondta el a készítés menetét. Azt tapasztalja, hogy a kokárdához mindenki ragaszkodik, de a fiatalok közül sokan keresik a különlegesebb nemzeti ékszereket. – Egy vásárlóm mondta, hogy szívesen hordana trikolór fülbevalót is, elkészítem neki ezt is. 

Filcanyagból készültek a kokárdák Tuliné Kalász Mariann balatonboglári műhelyében. A közepére huszár, madár, vagy éppen tulipánminta került és kettő nemzeti színű szalagot is varrt rájuk. Március 15-e közeledtével gyöngyből, fonalból horgolt, sőt még nemezből készült kokárda is készült a somogyi kézművesek kezei által. 
A történelmi és irodalmi források szerint Szendrey Júlia tűzött először kokárdát Petőfi Sándor kabátjára, pontosan a lánglelkű költő szíve fölé, az 1848-as forradalom reggelén. 

A magyar kokárda a nemzeti függetlenedés eszméjét magukénak valló polgárok szimbólumává vált, de a szabadságharc leverését követően a bécsi kormány megtiltotta viselését, csak 1867-ben, a kiegyezést követően lehetett újra alkalmanként feltűzni. Eredetileg kívül volt a zöld szín, és belülre került a piros, de ennek ellentétes színvilága honosodott meg. A francia kokárdától eltérően a magyarok nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére, és mindig a szív felőli oldalon viselték és viselik.