Digitális világunkban különösen üdítő lehet az élő beszéd varázsa

– A TIT jogelődjét 1841-ben Királyi Magyar Természettudományi Társulat néven alapították. A magyar szellemiség, a kiművelt emberfők bázisául szolgált… 
– A TIT – az én olvasatomban – magas színvonalú népfőiskola volt, amely az emberek általános műveltségének, ismereteinek kibővítését tűzte ki célul. Az egykori alapítók és utódaik úgy vélték, hogy az iskolákon kívüli rendszerben lehetne és kellene tovább képezni az érdeklődőket, felkelteni a vonzalmat a kultúra egésze iránt, amelybe sok minden – szinte minden – beletartozik. Ha megnézzük a TIT történetének utolsó fél évszázadát, akkor azt látjuk, hogy a tudományos ismeretek átadásának egyik legfontosabb intézménye volt. 

– A TIT programjainak a 70-es, 80-as években különös rangja volt. Hogy látja, most is van? 
– Nemcsak a TIT-es események, hanem az általa kiadott sajtótermékek – Valóság, Élet és Tudomány, Természet Világa – ma is komoly rangot képviselnek. Ezekbe a folyóiratokba, hetilapokba írni szakmai elismerést is jelent. A mai rendezvények többsége a fiatalokat szólítja meg különböző országos rendezvények révén. A TIT-szervezetek által rendezett programok – amelyek a tudományos ismeretterjesztés fórumai – az adott témák legjobb hazai szakemberei közreműködésével, részvételével valósulnak meg. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs tennivalónk, de talán azok, akik egykoron a TIT segítségével ismerkedtek meg a tudomány egy-egy szeletével, esetleg egy TIT-előadás indította el abba az irányba, ami a későbbiek során a szakmai életútjának első mozzanataként rögzült az emlékezetében, ma is segítik majd a munkánkat. 

– A társulat élén mindig elismert tudósok álltak, és a legérdekfeszítőbb témák, előadók jelentek meg a rendezvénypalettán. A vájtfülű vagy éppen tájékozódó közönségnek, köztük a diákoknak szinte „házhoz” vitték a tudományt, a kultúrát, a műveltség élményét… 
– Ha csak a TIT elmúlt néhány évtized „regnáló” elnökeit említem – Szentágothai János, Benkő Loránd, Vizi E. Szilveszter, Hámori József –, akkor már meg is adtam a választ a kérdéseire. A különböző szakterületek legjobbjai vállalták az előadásokat a legkisebb településeken is. Mert úgy vélték, hogy adni kell abból a tudásból, ismeretből, amit egykoron megszereztek. 

– Önnek milyen TIT-es emlékei-élményei vannak? 
– Ha az ember egy kis faluban születik és éli gyermekkorát, akkor is érdeklődhet a világ dolgai felől, és igyekezhet minél több ismeretet megszerezni. Törökkoppányban „TIT-élményem” nem volt, nem lehetett, de 1970–1974 között a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjaként már igen. Ma is emlékszem Czine Mihály tanár úr rendhagyó magyar irodalom órájára. Móricz Zsigmondról adott elő, vagy inkább „mesélt”. Aki hallgatta valaha is őt, azt hiszem ugyanígy emlékezhet… 

– Somogyban egykor a legnagyobb felnőttképző intézet volt a TIT megyei szervezete. Egyfajta agónia után ma újra élvezetes előadásokkal hívogat. Somogyiként, elnökként milyen szerepet-feladatot szán a TIT-nek? 
– Egy elnökké választott történész mit is mondhatna? A múltból tanulva, annak az értékeit számba véve meg kell próbálni felépíteni ismét azt, ami egy kicsit eltűnt. A TIT az oktatásban, a tudományos ismeretterjesztésben, az ide­gennyelvi, illetve felnőttképzésben valóban meghatározó szereppel bírt. Ma sajnos különböző okok miatt ezek veszítettek a súlyukból. Jó lenne ismét az 1990-es, 2000-es évek pezsgő TIT életét visszahozni. 

– Lesz elég pénz a működéshez? 
– A TIT – pontosabban a valamikor elődje – amolyan köztestületi ranggal bírt. Ma civil szervezetnek minősül. Utóbbinak minden előnyével és hátrányával együtt. Támogatás évente 20–22 millió forint. A működéshez, fennmaradáshoz pedig pályázatok, pályázatok. 

– E digitális korban mivel veheti fel a versenyt a TIT? 
– Talán furcsán hangzik, de a mai digitális világban is van, illetve lehet varázsa az élőszónak, az előadóval való személyes kapcsolatnak és a közérthetőségnek, a vita lehetőségének. Ha belegondolunk, az internet segítségével nemcsak számos ismeretre tehetünk szert, de nem kevés szamársággal is szembesülhetünk, és azokat kiigazítani, helyrehozni nem egyszerű feladat. A saját területem – XX. századi magyar történelem, hadtörténelem – esetében is gyakorta találkozom olyan állításokkal, amelyeknek a valósághoz semmi közük, és amikor az egyetemi hallgatónál a vizsgán rákérdezek, hogy honnét az állítás? Jön a válasz: az interneten olvastam…. 

– Számos társadalmi megbízatása volt, van. A TIT-es elnökség hol foglal helyet? 
– Az elsők között, hiszen amit vállaltam, azt mind magamhoz közelállónak vélem. Olyan elődök munkáját kell folytatni, akik a magyar tudomány világában megkerülhetetlenek voltak, és azok még ma is a teljesítményük okán. 

– Ön elnöke a kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak is. Kaposvár ugyan biztosítja a társaság működési feltételeit, de a Somogy folyóirat léte lóg a levegőben. Mi az oka ennek? 
– 2014-ben lettem a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, a lemondott Pomogáts Béla helyét betöltve. Feladatomnak tekintettem – és tekintem ma is –, hogy ez a társaság fennmaradjon, működjön. A Somogy? Az eddigi elnöki időm alatt sikerült fenntartani. A folyóirat kapcsán is csak annyit mondhatok: pályázatok, pályázatok és ismét pályázatok. Ezeken többé-kevésbé sikeresen szerepelünk, ezért létezik még. 

 

Egyedüliként viseli a vármegye nevét

Magyarországon a Somogy az egyetlen folyóirat, amely a vármegye nevét viseli. A jövőben nem lehetne ismeretterjesztő-kulturális folyóiratként megjelentetni? – Ezt is megkérdeztük az elnöktől, aki így válaszolt: – Amikor a Somogy általam felkért főszerkesztője, Bába Iván megkezdte a munkát, abban maradtunk, hogy kulturális folyóirat legyen a Somogy. A „profilváltás” a szépirodalom és a képzőművészet mellett más területeknek is teret biztosít, úgy, mint a történelem vagy a néprajz. A határainkon túli magyar közösségek felé is nyitottunk. Most ismét nehéz a helyzet. Kaposvár városa támogatása lehetővé teszi a folyóiratot kiadó társaság működését, de a negyedéves folyóirat fenntartását ez az összeg már nem fedezi. Elnöki álmom volt, hogy a folyóirat kéthavi legyen. Ez „nem igazán jött be”. A legtöbb megkeresett somogyi város sajnálkozva jelezte, hogy nincs miből támogatnia.