A legtöbb betyár bitófán végezte, a női bandavezért lefejezték

Egy díszesen faragott fokossal érkezett az előadóterembe Lesz Éva főlevéltáros, a téma kutatója. A fokos fejrésze eredeti, Somogyszil közelében, Somogy és Tolna határán találták meg, ahol a katonák és a pandúrok csapdát állítottak Sobri Jóskának. A betyárról tudták, hogy szerette a míves fegyvereket, ezért elképzelhető, hogy ez valóban Sobri Jóska fokosa, mutatta.

– A betyárok életéből leginkább közönséges bűncselekményekről maradtak fenn dokumentumok, de olyan történeteket is megőrzött a szájhagyomány, amelyben népi hősökként tűnnek fel – mondta Lesz Éva. – Az idő megszépítő ereje működik, a távolság nő a betyárkorszak és napjaink között, ezért egyre nemesedik a betyárok alakja.

A rengeteg erdőséggel borított Somogy egy időben valóban a betyárok hazája volt. Sobri Jóska mellett Patkó Bandit és Angyal Bandit lehet említeni, de vannak olyan somogyi születésű haramiák, akik mára kikoptak a köztudatból, ilyen Gelencsér Jóska, Savanyú Jóska vagy Séta Pista. Leginkább brutális gyilkosságokat lehet a betyárok nevéhez kötni, azonban ezek gyakran elfelejtődtek, és mára az olyan szimpatikussá váló történetek maradtak fenn, mint amikor a betyár visszaadta a fiatal lánynak a tőle elrabolt gyűrűt egy csókért cserébe.

Pedig voltak véres történetek, amikor egy pandúrt és a 16 éves fiát is megölték, mert megpróbálták elfogni őket, de földesurakat támadtak meg, nem ritkán agyonvertek, és volt, akit nagyon meg is kínoztak. Illés Pali és bandája 1863-ban ütött rajta Sörnyepusztán Somssich Miklós uraságon. A 79 éves idős földbirtokost megverték, a kezét eltörték, és egyikük a mellkasára térdelve vette el az arany karperecét. A tetteseket elfogták és mindannyiukat kivégezték. A betyárok általában bitófán végezték be földi pályafutásukat vagy tűzharcban estek el, de előfordult, hogy öngyilkosságba menekültek. 
Voltak igazi női betyárok is, nem csak feleségek és szeretők, akik étellel, itallal, szállással vagy információval segítették a bűnözőket. Egyes nők maguk is betyárnak álltak, és közvetlenül részt vettek a bűncselekményekben.

Somogyban Kántás Böske nevét lehet említeni, aki bizonyíthatóan bandavezérként tevékenykedett. 1795-ben egy háromfős banda élén ütött rajta a rádpusztai uraságon, felgyújtották az épületeit, ezzel több mint 10 ezer forintos kárt okoznak, ami akkoriban horribilis összegnek számított. Végül Kántás Böskét elfogták megbilincselték, a kezére és lábára háromkilós béklyókat raktak, de az akkor 40 éves nő megszökött a börtönből. A vasait a béresek levágták, és 7 kilométert gyalogolt az éjszakán át Balatonlellére, ahol újra elfogták. Az ítélet szerint lefejezésre és a teste elégetésre ítélték, de csak a lefejezést hajtották végre.

Balladák, újságcikkek és ponyvairodalom őrizte meg tetteit

A saját korukban és saját közegükben is népszerűek voltak a betyárok, mert az emberek támogatták azokat, akik a hagyományos társadalmi keretek közül megpróbáltak kitörni egy szabadabb élet reményében. A betyárok minden korban izgalmasnak számítottak. Keletkeztek róluk balladák, de a betyárkultuszról főként a ponyvairodalom tehet, mert vélt vagy valós történeteket meséltek el róluk kicifrázva. A népi iparművészek a fafaragásokon és mézeskalács figurákon a betyárokat italozó, mulatozó, vidám fickóknak állították be. Sobri halála után valóságos kultusz alakult ki a személye körül még Nyugat-Európában is. Sok újságcikk született róla, sőt még balettelőadás is feldolgozta a tetteit.