Magányos zseni, de nem egykönyvű szerző a Tragédia írója

Madách nem egyszerűen nemzeti örökség, hanem az egyetemes kultúra kihagyhatatlan magyar része, nélküle a magyarság értékrendje felbillenne, fejtette ki Praznovszky Mihály. Madáchot mindenki úgy ismeri, mint egykönyvű szerzőt, de az irodalomtörténész bebizonyította a hallgatóságnak, hogy több más műve is figyelmet érdemel az Ember tragédiáján kívül, hiszen és 12 drámáját tartják számon, köztük a Mózest. Magányosan élt egy eldugott, félreeső, zömében szlovákok lakta nógrádi kistelepülésen, ahonnan még a madár is visszafordult, és bár voltak barátai, kimaradt a magyar szellemi életből. 

Ezért volt megdöbbentő, még Arany számára is, amikor megjelent és ismeretlenként letett az asztalra egy kéziratköteget a zseniális művel. Az utókor embere azóta töri a fejét, Madách honnan tett szert ennyi szellemi és alkotói zsenialitásra, töprengett el rajta az irodalomtörténész. 

– A Tragédia két évszázada közös élménye a magyarságnak, és felbátorít arra, hogy gondolkozzunk el magunkon, a jövőnkön, a világon – mondta Praznovszky Mihály. – Nincs olyan magyar színházi ember, akit életében egyszer ne kísértett volna meg, hogy a Tragédiát színpadra állítsa, mert óriási kihívást jelent alkotónak és közönségnek egyaránt.    

Modern nyelvhasználattal adják ki a drámát 

Az Ember tragédiája 1862-ben jelent meg, 1883-ban vagyis 140 éve látható a színpadon, és több mint 40 nyelvre lefordították. Legújabban magyarul jelenik meg, hiszen Nádasdy Ádám műfordító átírta az eredeti szöveget a mai magyar nyelvhasználat szerint, ami izgalmas kísérletnek ígérkezik. De a Tragédiából készült már bábszínházi mű, opera, musical egyaránt. Madách munkássága is szerteágazó volt, kevesen tudják, hogy a Pesti Hírlap hasábjain Kossuth-tal vitatkozott.