Énekelni nem torokból, hanem csak szívből lehet

Dalaival, népénekeivel – melyek versírásra késztették egykor Simon Ottót, a fonyódi költőtanárt is – negyven éve hirdeti beimádkozott templomfalak liturgikus tereiben és széljárta tájak ingoványos világi helyszínein, határon innen és túl: énekelni nem torokból, hanem szívből lehet csak. Miközben a Boldog­asszony palástjába kapaszkodik, szüntelen hinti a szeretet szavát, hogy az előre megfontolt szándékkal bedeszkázott levegőeget bontogassa. 

Akkor is ezt tette, amikor élete zarándokútján egyedül maradva, a kegyelembe kapaszkodva vállalta az „úton levést”. Az elibe görgetett kövekből nem barikádokat épített, hanem lépcsőket. Egymás felé és a Teremtő felé. Énekével függőkertet feszített a népi sziklamély fölé, hogy gyógyuljon, nemesedjen, erőre kapjon és szárnyaljon a lélek, hogy dalaitól emberibb emberek, magyarabb magyarok legyenek hallgatói. 

Maga is érzi: angyalsereg kíséri missziós útján. Így volt ez most is, legújabb, Édesanyám rózsafája – Kedves dalaim szárnyán a Kárpát-hazában című lemezének szerkesztése és rögzítése során is, amely ismét kincsként ragyog ki életművéből. A még utómunkálatokra váró zenei anyagot hallgatván, nem mindennapi vállalkozás eredményeként lehetünk tanúi mennyei magasokba emelő, sugárzó énekes jelenlétének, bámulatos szervező- és szerkesztőkészségének, miközben fejet hajt példaképek, pályatársak tudása, tehetsége előtt, és megszólaltat közösségeket, tanítványokat. Szándéka egyedi, a rögzített számok vertikális és horizontális vonzása egyedülálló.

Hamarosan megjelenő, a Halmos Béla Program és Csák János egykori miniszter által támogatott lemezén somogyi számokat is hallhatunk; mégpedig ízes bordalokat. Földije, a Kossuth-nagydíjas Sára Sándor operatőr, filmrendező örömére ajánlja a Bort iszom én, nem pálinkát című, zalai-somogyi borosnótákat egybegyűjtő összeállítást. A címadó dal Kaposmérőben gyűjtetett Olsvai Imre „pusztafülű lejegyzéseiből”; csakúgy, mint a Szapulnak az asszonyok és a Haragszik a gazda kezdetűek, de a Haja, haja kukorica haja, valamint a Három hordó borom van című, temperamentumos nóták is az országnyi vármegyéből valók. 

Az aranytorkú énekes, bárhol lépjen fel, bárhol tanítsa előtte járó és utána jövő nemzedékeknek lélekmélyre hatoló, személyiséget formáló népdalainkat, Kodállyal hirdeti: „Százhangú orgona a magyar népzene, mindenre van hangja a szelíd tréfától a tragédiáig.” 

Maczkó Mária legújabb „attrakciójával” is élni és szeretni hívja az atomjaira hullott, már-már infernói világ emberét. Teszi ezt egyre nagyobb szellemi harc közepette, szent elszántsággal, tiszta tekintettel és egyenes derékkal – olykor felkapaszkodva óriások vállára, ahonnan messzire ellátni. Ahogy hallgatom e szépséges dalokat, öröm és megrendültség együttese kerít hatalmába. Szentlélektől inspirált ez a korong is, alkotói sokat tettek azért, hogy ne görbüljön tovább a „világ gyémánttengelye”. 

Maczkó Máriától, a Népművészet Ifjú Mesteréről, eMeRTon-, Magyar Örökség-, KÓTA- és Prima-díjas énekművésztől megtudtuk azt is: jelenleg Seres Tündével közösen készítik a borító, illetve a CD-hez kapcsolódó, néhány oldalas füzet grafikai terveit, miközben a zenei stúdióban a felvett anyag tökéletesítésén dolgoznak. 

Visszatérő vendége Somogynak, újra elbűvölné a közönséget

Somogyban is viszonylag gyakran megfordult az utóbbi másfél évtizedben. Vármegyenapon, templomi koncerteken, oktatási és közművelődési intézményekben, szociális otthonokban énekelt – egyebek mellett Kaposváron, Csurgón, Kéthelyen, Berzencén, Balatonszárszón, Nagybajomban –, vagy közönségtalálkozók, jótékonysági bálok vendége volt. Varga László kaposvári megyés püspöktől az egyházmegye megalapításának 30. évfordulóján, tavaly átvehette a Tanúságtevő Életért díjat. A CD megjelenését követően országszerte szerveznek művész-közönség találkozókat. Maczkó Mária újra készül Somogyba, hogy dalaival elbűvölje közönségét.