Az új kihívás és Bőzsöny János miatt szerződött Balatonlellére

– Szép számmal termelte a gólokat a Kaposvári Rákóczi utánpótláscsapataiban. Ezért is figyeltek fel önre Győrben?

– A kaposvári Mézga Focisuliban ismerkedtem meg a labdarúgással, majd tízéves koromban igazoltam a Rákóczi utánpótlásához – válaszolta Mayer Milán – Akkor még egyértelműen csatár poszton játszottam és az egyetlen feladatom az volt, hogy gólokat lőjek. Szerettem azt az időszakot, sok barátot szereztem, akikkel még a mai napig tartom a kapcsolatot. Jó edzőkkel dolgozhattam együtt, de amikor jött a győri lehetőség, akkor a fejlődésem szempontjából váltottam, mivel ott nagyobb lehetőség adódott a karrierépítésre.

– A statisztikák alapján a Győri ETO korosztályos együtteseiben is feltalálta magát a kapu előtt.

– Szerencsére hamar sikerült beilleszkednem. A pályán és a magánéletben is megtaláltam a társakkal a közös hangot. Remek közösségbe kerültem, jól ment a játék, így az utánpótlás-válogatottakban is bemutatkozhattam. Szép emlékek kötnek Győrhöz, ahol végig jártam azt a bizonyos ranglétrát, s sikerült előbb a második, majd az első csapatban is bemutatkoznom, emellett pedig rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Azzal, hogy pályára léphettem az NB I.-ben teljesült a gyermekkori álmom, hiszen úgy gondolom, hogy aki elkezd futballozni, annak az az álma, hogy egyszer majd az első osztályban játszhasson.

– Igen fiatalon, tizenhat esztendősen már a másodosztályban is bemutatkozhatott egy Ajka–Győr mérkőzésen. Emlékszik még erre a bajnoki összecsapásra?

– Elég fiatalon sikerült bekerülnöm a második csapatba, ahol több mint hetven mérkőzést játszottam. Tisztán emlékszem az elsőre. Sándor István és Jäkl Antal volt a csapat két edzője, s előbbi már a szünetben odahívott magához és megkérdezte, hogy izgulok, félek-e? Nemmel válaszoltam, bár volt bennem bőven izgalom. Annyit kért tőlem, hogy menjek bele az egy az egyes párharcokba, vállaljam fel, amit tudok. Bár kikapott a csapat, de számomra jól sikerült a mérkőzés, amit nagyon élveztem.

– A 2014/2015-ös bajnoki szezon hozta meg az áttörést, hiszen hat alkalommal az élvonalban is lehetőséget kapott, s megszerezte az első NB I.-es gólját is, rögtön az első meccsén a Nyíregyháza ellen.

– Nehéz volt a szezonkezdet, de a második csapatnál megtaláltam a helyemet, az edzők bíztak bennem és a gólokkal sem maradtam adós. Ezt követően kaptam meg a lehetőséget az első csapatnál. Egy hete tartoztam a kerethez, amikor pályára léphettem a Nyíregyháza ellen, s egy jobb oldali beadás után megszereztem az első gólomat. Nem számítottam arra, hogy játéklehetőséget kapok, de jól alakultak számomra a dolgok, azonban a csapat számára nem, mivel a kilencvenkettedik percben kikaptunk.

– Questor-botrány után a harmadosztályba száműzték a Győrt. Ön kitartott a csapat mellett. Jól döntött?

– A vezetőség azt tűzte ki célul, hogy egy év alatt fel kell jutni a másodosztályba saját nevelésű fiatalokkal, győri kötődésű játékosokkal. Mindenki jól ismerte a másikat. A szezon jól kezdődött, de jött egy törés, majd egy edzőváltás, amit rosszul élt meg a csapat és nem sikerült a feljutás.

– Győrből az NB II.-es Mosonmagyaróvárhoz igazolt. Mi volt ennek az oka?

– A Mosonmagyaróvár feljutott a másodosztályba, s mivel nekünk ez nem sikerült, így úgy döntöttem, hogy továbbállok. A vezetőség nem gördített akadályt a távozásom elé, nagyon korrekt módon váltunk el. Több lehetőségem is volt, de a menedzseremmel közösen a Mosonmagyaróvárt választottuk, ami később kiderült, hogy nem volt jó döntés. Tapasztalatszerzésnek viszont nem volt rossz, hiszen azóta sok mindent másképp látok.

– Ezt követően tért vissza a nevelőegyesületéhez, a Rákóczihoz, amely akkor a harmadosztályban szerepelt. Miért döntött úgy, hogy hazatér?

– Azt éreztem, hogy Kaposváron, egy ismerős közegben újra megtalálhatom a helyemet. Fél év után a vezetőedző úgy döntött, hogy a folytatásban nem számít rám, s nem is indokolta meg, hogy miért. Mivel a felkészülés végén jártunk, így gyorsan kellett lépnem, s olyan együttest kerestem, ahol biztosan tudok játszani.

– Így jött képbe a Szentlőrinc?

– Igen, ahol egy családias környezet fogadott, ami más volt, mint az addigi profi körülmények. Az emberek viszont nagyon barátságosak és összetartóak, s ez a sikerük kulcsa, ezért vannak ott évek óta az élmezőnyben. Egy évet töltöttem el ott. Az őszi szezonban volt egy sérülésem, amelyet rosszul diagnosztizáltak, nem vették észre, hogy elszakadt a keresztszalagom. Két hónapot hagytam ki, de éreztem, hogy továbbra sincs rendben valami, így elutaztam Székesfehérvárra, ahol jelezték, hogy meg kell műteni a térdem.

– A sérülésből felépülve a Somogy megyei első osztályban, Kadarkúton építette fel magát, ahol nyolc meccsen nyolc gólt szerzett a remek szezont futó együttesben.

– A nyár végére épültem fel, s elkezdtem csapatot keresni, de nem volt egyszerű egy ilyen hosszú kihagyás után. Szeptember közepén találkoztam Pintér Gergővel a Kadarkút elnökével, akivel jó kapcsolatot ápolok a magánéletben, s felajánlotta, hogy igazoljak hozzájuk. Az volt a célom, hogy egy nehéz időszak után újra futballozzak és gólokat szerezzek, ez pedig sikerült. Köszönettel tartozom a kadarkúti csapatnak.

– Télen elfogadta az NB III.-as Balatonlelle ajánlatát, ahol egykori utánpótlásedzőjével, Bőzsöny Jánossal dolgozhat együtt. Ez segítette a döntést?

– A legfontosabb a fokozatosság, nem szabad, hogy elkapjon a hév. Ennek az első lépcsőfoka volt a Kadarkút, majd jött a Balatonlelle. Bőzsöny János személye is meghatározó volt, akivel már korábban is beszéltünk arról, hogy leigazolna. Nyitott voltam az ajánlat előtt, bár több lehetőségem is adódott, de az edző személyén kívül más oka is volt annak, hogy Balatonlellére igazoltam: a kihívás. Egy kiesőjelölt csapatnak ugyanis mindig meg kell nyernie az előtte álló meccset, amíg a vonalat alattuk nem húzzák meg.

– A felkészülési mérkőzéseken termelte a gólokat, de a bajnokságban még nem született meg az első találata.

– Elég nehezen indult, de egy jó kilenchetes felkészülésen vagyunk túl, ami helyretette a csapatot. A két bajnoki viszont nem sikerült jól, hiszen amatőr hibákat követtünk el, így nem tudunk nyerni, de játékban nem múltak felül minket. Nem tudom, hogy jelen helyzetben hogyan alakul a folytatás, de ezeket a hibákat nem szabad elkövetnünk a jövőben.

– Mivel telnek most a napjai, így, hogy a koronavírus miatt szünetel a bajnokság?

– Mindenki kapott egy programot, amit a délelőtt folyamán szoktam végrehajtani. Emellett Hadaró Valentinnel és Nagy Krisztiánnal, a Kaposvári Rákóczi FC játékosaival külön edzek. A délutánt általában a családdal és a barátnőmmel töltöm. Az elmúlt években elég ritka volt, hogy együtt tudtunk lenni, így most kihasználjuk a helyzetet.

Fél év után úgy döntöttek a Rákóczinál, nem számítanak a csatárra

Kispályán is remekül érzi magát

A játékos fiatal kora ellenére már több csapat mezét is magára húzhatta. Azt, hogy mennyire szereti a labdarúgást a huszonhárom esztendős Mayer Milán, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nagypályás futball mellett szívesen húz teremcipőt. Csapatával, a Fapumával már számos tornáról elhozta az első helyezettnek járó serleget.

– Nagyon szeretem a kispályás közeget – fogalmazott Mayer Milán, aki még a Győr színeiben mutatkozott be a hazai élvonalban. – A minifoci Bajnokok Ligájában is részt vettünk korábban, ahol a második legjobb eredményt értük el a magyar csapatok közül. A sérülésem miatt a kispályás foci is kiesett az életemből egy időre, de a téli időszakban már újra játszhattam.

– Legutóbb januárban, Bükön voltunk egy tornán, ahol a harmadik helyet szereztük meg – tette hozzá a harmadosztályban a bennmaradásért harcoló Balatonlelle együttesének labdarúgója. – A csapat egy igazi baráti társaság, s nem is az eredmény a lényeg, hanem, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat.