Az ötödik bajnoki aranyat és kupagyőzelmet is begyűjtötték

Az 1997/1998-as idényt is esélyesként várta az immár Pini Kaposvár SE néven szereplő csapat. A korábban elköszönt Gabriel Marginean újra visszatért Kaposvárra a szintén román válogatott Stelian Grozavval együtt, a Belgiumból idő előtt hazatért Pásztor Attila is újra csatlakozott régi társaihoz, Karmos Zoltán viszont elköszönt.

A bajnoki döntőt biztatóan kezdtük, hiszen hazai pályán sima 3–0-ra vertük a Botos Ferenc vezette Nyíregyházi VSC Szabolcs Gabona együttesét. A visszavágón viszont meglepően magabiztosan diadalmaskodtak a házigazdák. A nyírségiek ennek hatására a második kaposvári találkozón is nyerni tudtak 135 percnyi öldöklő küzdelemben 3–2-re, majd hazai pályán pontot tettek az aranysorozat végére. A két kaposvári összecsapást 1800-an, illetve 2000-en látták a helyszínen, míg a nyíregyházi bajnokavatóra több mint két és félezren voltak kíváncsiak. Egy hét múlva következett a Magyar Kupa döntője, ahol a bajnoki fináléról lecsúszott Medikémia-Szeged volt az ellenfelünk. Az első kaposvári meccset biztosan nyertük 3–0-ra, s miután két nappal rá a szegedi visszavágón mi nyertük a nyitójátszmát (a vége egyébként 3–1 lett a Szegednek), így mi ünnepelhettünk a Tisza-parti városban.

Az 1998/1999-es szezonban viszont újra összejött minden az új szerkezetű Pini Kaposvár SE-nek. A két román légiós, Marginean és Grozav elköszönt, s Tomanóczy és Porkoláb is eligazolt, míg Bánhegyi István a Bp. Vasas SC-től, Gelencsér Balázs pedig a Dunaferrtől érkezett, s a somogyi megyeszékhelyre igazolt a korábban a szegedi egyletet erősítő orosz Szergej Szajfulin. Ebben az idényben mutatkozott be a saját nevelésű Dávid Zoltán és Geiger András, s menet közben érkezett Kaposvárra a kínai Vang Csi.

Mindjárt egy pompás győzelemmel mutatkozott be az új kaposvári társulat. Hazai pályán nagy csatában, öt szettes meccsen vertük az osztrák Donaukraft Wien egyletét, s erre már felfigyelt Európa. A csapat beverekedte magát az Interliga bécsi négyes döntőjébe, ahol – már Vang Csivel megerősödve – előbb a Bajnokok Ligájában érdekelt horvát Mladost Zagrebtől kaptunk ki 3–0-ra, majd a szlovák VKP Bratislavától hatalmas ütközetben 3–2-re, így végül a negyedik helyen zártunk. A hazai rendezésű Magyar Kupa döntőjében április 19-én a Vasast, másnap pedig a Szegedet vertük sima 3–0-ra. Ünneplésre és pihenésre azonban nem igazán maradt idő, mivel három nappal később már kezdődött is a bajnoki finálé. A kaposvári nyitányon nagy meglepetésre a szegediek tudtak nyerni 3–0-ra, a következő két ütközetet viszont mi húztuk be ugyanilyen arányban. Április 29-én volt az éremosztás Szegeden, ahol öt szettes meccsen, többszöri túlórázás után tudtunk diadalmaskodni.

A Pini Kaposvár SE bajnok és Magyar Kupa-győztes csapata: Mészáros Péter, Mészáros Dömötör, Zarka Péter, Geiger András, Dávid Zoltán, Pásztor Attila, Bánhegyi István, Koch Róbert, Takács Gábor, Gelencsér I. Balázs, Gelencsér II. Balázs, Szergej Szajfulin (orosz), Vang Csi (kínai), a vezetőedző Demeter Gyögy.

(Folytatjuk.)

Bombariadó

Az 1998/1999-es szezonban kétszer is bombariadóval kellett megküzdeniük a házigazda kaposváriaknak. Először még 1998 októberében a Csepel elleni bajnokijuk csúszott, mert bejelentés érkezett, hogy valaki bombát helyezett el a városi sportcsarnokban, ám így is nyertünk 3–1-re. A másik eset jó fél évvel később történt. Április 29-én a Szegedről hazatérő csapatot hajnali fél háromkor vagy kétszáz lelkes szurkoló várta a Kossuth-téren. A csapat tagjai – miután kialudták magukat – a Park diszkót célozták meg, amit éppen akkor zártak be bombariadó miatt. A fiúk azonban nem hagyták annyiban a dolgot, s (ismét) megünnepelték az aranyat.