Aranyéremmel térhettek haza a kaposvári pecások a horgász-világbajnokságról

Taroltak a magyarok a francia fővárostól, Párizstól mintegy 150 kilométerre található Moseile hajózási csatornán rendezett veterán, senior és mozgáskorlátozottak horgász-világbajnokságán. Előbbi két versenyszámban 17, a mozgáskorlátozottaknál pedig 10 nemzet versenyzői indultak. Mindegyik kategóriában a magyarok nyerték a csapatversenyt, egyéniben pedig még egy további arany- és ezüstérmet könyvelhettünk el a veterán Tímár Gábornak és a seniorok között versenyző Erdei Attilának köszönhetően. 

– Már az utazás sem volt izgalommentes. 
– A világbajnokság rajtja előtti napon keltünk útra Kaposvárról autóval – mondta a 47. életévét taposó kaposvári Jámbor János, aki segítőjével, azaz a fiával, Dáviddal együtt aranyéremmel térhetett haza Franciaországból. – Tizenhét órán át nyomtam a gázpedált, de végül szerencsésen megérkeztünk. Másnap már indultunk edzeni. Az első négy napon voltak a kötelező edzések, pénteken és szombaton pedig maga a világbajnokság. 

– Ezek szerint tökéletesen bevált a meglepő és váratlan taktikai húzásuk. 
– Maximálisan. Az első napon azt figyeltük meg, hogy amikor egy nagyobb hajó, uszály közelít a csatornához, akkor elkezd folyamatosan emelkedni a víz szintje. Azt tapasztaltuk, hogy jó öt perc alatt kb. 40 centit emelkedik meg. Másnap már ennek tudatában készült az egész válogatott. Nagyjából 15 szerelék volt mellénk készítve, amelyeken három centi eltéréssel voltak az úszók. Így aztán amikor emelkedni kezdett a vízszint, annyi volt csupán a dolgunk, hogy gyorsan szereléket váltsunk. 

– Mennyi halat fogott a két versenynap során? 
– Nagyjából 240 gébet. Nem kell nagy halakat elképzelni: ezek mind 0,3-tól egy dekások voltak. Emellett két keszeget is fogtam. Sajnos, az első napon elment az egyik keszegem, így egyéniben végül csak hatodik lettem. Ha az megvan, akkor dobogóra állhattam volna, sőt, akár annak a tetejére, de utólag már felesleges ezen rágódni. Örüljünk és legyünk büszkét a csapataranyra, hiszen nem kis munkánk fekszik benne. 

– Sűrűnek ígérkezik a nyár. 
– Három hét múlva Győrben, a Rábán rendezik a mozgássérült horgászok országos bajnokságát. Most a hétvégén is odamegyek gyakorolni, ismerkedni a Rábával. 

– Mikor tartanak nyári szünetet? 
– Soha... Nálunk nincs olyan, hogy szünet. Állandóan gyakorolni, készülni és tanulni kell, ha tartani akarjuk a lépést az élmezőny tagjaival. A győri országos bajnokság után egy héttel később rendezik Portugáliában a korosztályos világbajnokságot, ahol szerepet cserélük: most én leszek Dávid segítője. Neki egyébként ez már a harmadik világbajnoksága. Hazai vizeken mutatkozott be, de ott csak negyedikek voltak. A következő világbajnokságon, Szlovéniában csapatban a dobogó harmadik fokára állhattak fel. Most a portugál U25-ös vb-n ezt is szeretnénk megfejelni. 

– Egy évvel korábban Magyarországon a szegedi Maty-éri evezőspályán rendezett világbajnokságon bronzérmesek voltak, most Franciaországban a dobogó tetejére állhattak. Mi motiválja még Jámborékat? 
– Az orvosok azt mondták, valamilyen velem született genetikai problémám van. Már tucatnál is többször műtöttek, s ha bot segítségével is, de még mindig kitartóan járok horgászni. Azt vallom, hogy soha nem szabad meghátrálni, pláne feladni. Bármilyen nehéz is, de le kell győznünk az előttünk tornyosuló akadályokat.