Munkába állt a NEKA új kapusedzője

A fiatalos kapusedző, elmondása szerint hamar megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, és bár maximalista, mindig igyekszik a fiatalok fejével gondolkodni – olvasható a vele készített interjú a NEKA hivatalos honlapján.

– Nem titok, hogy már korábban is szó volt arról, hogy az akadémián dolgozz, de a körülmények úgy alakultak, hogy ez csak most valósult meg.

– Nagyon örülök annak, hogy a NEKA-n dolgozhatok, valóban régi álmom volt, hogy ehhez a nagyszerű családias közösséghez tartozzam. Mindenki nagy szeretettel fogadott, a neveket ugyan még nem teljesen ismerem, de biztos vagyok abban, hogy bárkitől segítséget és támogatást fogok kapni a munkám során. Én általában mindig mindenkivel megtalálom a közös hangot. A Siófoknál felnőttekkel dolgoztam együtt, de az elmúlt 7-8 hónapban fiatal gyerekekkel foglalkoztam, Farkas Andrea kapustársammal vittünk egy egyéni képzésre épülő programot. Itt a NEKA-n profi szemlélettel találkozom minden területen, és miután rám is ez jellemző, hamar megtaláltam a helyem. Munka van, de dolgozni imádok, így nagyon jók az első benyomásaim.

– A várakozásaidnak megfelelően alakult-e az eddigi időszak a NEKA-n?

– Abszolút. Eddig is folyamatosan figyelemmel követtem a korosztályos bajnokságok alakulását, eddig is láttam azt a fegyelmezettséget, ami a NEKA csapatait jellemezte a pályán és a pályán kívül is. Az első balatonboglári tapasztalataim is ezt bizonyítják, ezek a játékosok és kapusok is egyfajta büszkeségnek tartják, hogy akadémisták lehetnek, és ennek megfelelően motiváltan, elhivatottan állnak hozzá a dolgokhoz minden nap. Én is ilyen szemléletű voltam már gyerekként, aztán a Ferencvárosban sok mindent megtanultam a profi világról. Alapvetően maximalista ember vagyok, így szerencsésnek érzem magam, hogy ezekkel a lányokkal dolgozhatok itt az akadémián. Nekem minden szinten kihívást jelent egy gyerekből kihozni a maximumot, emberileg, szakmailag egyaránt, számomra nincs lehetetlen.

– Korábbi válogatott játékosként, illetve 20 éves profi pályafutás után mi az a plusz, amit át tudsz adni a fiatal generációnak?

– Olyan szituációk jönnek velünk nap mint nap, amiket én már többször is átéltem, tudom, hogyan kell kezelni. Nyilván, amikor én ilyen korú voltam, még nem volt kapusedzőm, a tanítványaim viszont olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy rám számíthatnak. Természetesen van egy önfejlesztési folyamat, amin mindenkinek végig kell menni, de én tudom, milyen nehéz egy kapusnak egy csapaton belül is, szinte egy külön sportág, más lelkiállapotot igényel, én pontosan tudom, hogy mit él át. Sokszor én vagyok a közvetítő a kapus és az edző között, de nincs kegyelem, véd vagy nem véd ez számít. Én nem mentem fel a kapusaimat, de mindig igyekszem megvédeni őket. Kemény és következetes vagyok velük, de ápolom is a lelküket, ha kell. Az egyensúlyt mindig meg kell találni. Fontos, hogy hiteles legyek a gyerekek szemében, és higgyenek nekem. Nekünk kapusedzőknek nagy felelősségünk van abban, hogy merre indul el egy fiatal és hova fog érni, ehhez tőlünk minden segítséget meg kell kapnia.

– Azon már gondolkoztál, te meddig juthattál volna el, ha fiatalként van kapusedződ?

– Biztos, hogy könnyebb lett volna, ha már 15 évesen van egy olyan edzőm, aki foglalkozik velem, hamarabb csúcsra érek. Összességében azonban nincs bennem hiányérzet, hacsak az nem, hogy egy olimpiáról lemaradtam. De úgy gondolom, az én tehetségemhez mérten elértem azt, amivel elégedett lehetek. Harminc alkalommal szerepeltem a válogatottban, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is jártam, a Ferencvárossal kétszeres KEK-győztes, kétszeres EHF-Kupagyőztes és magyar bajnok lettem, kapusedzőként rövid ideig a korosztályos válogatottaknál is dolgoztam.