Több lehetőséget kéne kapniuk a magyar tehetségeknek

Hasonló céllal jöttek létre a labdarúgók akadémiák, illetve a Mathias Corvinus Collegium (MCC) is, ugyanis mind a kettő a tehetségeket kutatja – erről is szó esett a kaposvári intézet legújabb rendezvényén, melyen Prukner László, Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sportjáték tanszékének mestertanára, a Kaposvári Rákóczi FC és Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke, illetve Rábai Dávid, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar, Gyermeknevelési tanszékének adjunktusa beszélgetett az idén megjelenő Nagypálya című könyv bemutatóján. 

– A könyv a posztdoktori pályázatom eredményeként született meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2021-ben megvédett disszertációmat adtam be egy pályázatra, melyet elnyertem – mondta a Nagypálya – Tehetségképzés a labdarúgó akadémiákon című mű szerzője, Rábai Dávid. – A könyvben, melyhez két évig végeztem kutatómunkát, több témát is érintek: miért alakultak meg az akadémiák, kik a szereplői, hogy érzik magukat ott a gyerekek, az edzők miként vélekednek a rendszerről, milyen a gyerekek jövőképe, illetve, ami neveléstudományi szempontból az egyik legfontosabb: milyen az edző-játékos kapcsolat. Ezeket már a disszertációm során is igyekeztem kibontani, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer könyvet írok. 
A Debreceni Egyetem adjunktusa hozzátette: kutatómunkája során hat akadémiáról 560 gyereket kérdezett meg kérdőíves módszerrel, míg az edzőkkel interjúkat készített és ezeket vetette össze. Emellett pedig elemezte a pedagógiai programokat, illetve az akadémiatörténeteket. 

Rábai Dávid amatőr szinten tizenkét évig futballozott, azonban ma már csak nézőként követi a labdarúgás hazai és nemzetközi történéseit. 

 – Sokat dolgoztunk azon, hogy futball iránt érdeklődők, akik megvásárolják a könyvet, ami tele van ábrákkal és táblázatokkal, élvezetes olvasmány legyen. Sajnos az akadémiáktól nem igazán kaptam visszacsatolásokat, ezeket hiányolom, nem tudom mi ennek az oka. Sok tanulmányt írtam korábban is, amiket mindig elküldtem számukra, viszont a szakma nem igazán jelezett vissza. Azokon a helyeken viszont, ahol könyvbemutatókat tartok – Kaposvár a negyedik állomása egy hosszabb turnénak – mindig megmozdul valami, de nem szeretném senkire sem rátukmálni a könyvemet. 

 Szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot az edzők és a játékosok között 

– Sok minden jól működik az akadémiákon, de azokra a dolgokra is rámutatok, amik nem és itt elsősorban nem feltétlenül a strukturális dolgokra gondolok – folytatta Rábai Dávid. – Azt a kérdést, hogy miért van ennyi akadémia már sokan feltették. Inkább arra koncentráltam, hogy érzik magukat a gyerekek, milyen jövőképpel, társadalmi háttérrel rendelkeznek. Fontos lenne az edző-játékos kapcsolatot még szorosabbá fűzni, mivel mind a két oldalon vannak távolságok. A játékosok többnyire csak szakmai kérdésekkel keresik meg edzőiket, azonban magánéletiekkel nem igazán, pedig pubertás korban a párkapcsolati, iskolai témák is lényegesek. Arról is van a könyvben statisztika, hogy hány játékosok mutatkozik be az NB I.-ben. Kitérek a fiatalszabályra is, ami anyagi támogatás fejében lehetőséget ad a kluboknak arra, hogy fiatalokat szerepeltessenek. A konklúzió talán az, hogy kevés magyar játékosok száma az élvonalbeli csapatokban, a Paksot kivéve. Véleményem szerint sok külföldi játékost ki lehetne cserélni magyar tehetségekre, amivel talán anyagilag is jobban járnának a klubok. Ha már profi körülmények között készülnek, fejlődnek, nyolc-kilenc éves koruk óta a magyar játékosok, akkor érdemes lenne minél előbb beléptetni őket a felnőtt futballba. Van több csapat is az első osztályban, amelyik próbálkozik ezzel, de a közvélemény összességében hiányolja a magyar fiatalokat.