Kaposváron készül az őszi szezonra Bőle Lukács

– A Paks és a Ferencváros csapata mellett a Rákóczi színeiben is pályára lépett korábban. Mi volt az oka, hogy ismét a kaposvári csapattal edz?
– Volt már korábban ilyen alkalom. Akkor is nagyon jól éreztem magam. Szerettem itt játszani még fiatalabb koromban. Jó érzéssel tölt el lemenni a stadionba és látni a régi arcokat, hiszen sokan vannak még itt. Jó látni a fiatalokat is, akik nagyon ügyesek. Most úgy látom van jövője a Rákóczinak. A másik ok, hogy a feleségem szülei itt élnek Kaposváron, mi pedig a családdal a nyáron sokat vagyunk a Balatonnál, így a családi élet miatt is kértem itt edzéslehetőséget.

– Említette, hogy van jövője a Rákóczinak. Mire gondolt?
– Én úgy látom, hogy a jelenlegi keret az NB III-hoz képest kimagaslóan jó. Ezen felül az a filozófia amit a vezető edző kér és megkövetel a játékosoktól, az nagyon előremutató. Ez nekem is nagyon szimpatikus és azt látom, hogy ezzel a játékosok is jól tudnak azonosulni. Maximálisan beletesznek minden energiát az edzésekbe is, odafigyelnek minden utasításra. Így én azt látom, hogy jó esély van arra, hogy kiváló eredmények szülessenek.

– Van olyan jelenleg a csapatban aki „régi ismerős”, akivel korábban is játszott már egy csapatban?
– Igen. Hadaró Valentint említeném, akit régóta ismerek és játszottunk is együtt. Szederkényi Ádámot mondanám még, akivel bár nem játszottam egy csapatban, mikor legutóbb itt edzettünk ő már akkor is a Rákóczi gárdáját erősítette. Olyanok is vannak akikkel legutóbb a Fradiban, az NB III-as csapatnál találkoztam, onnan igazoltak ide még tavaly. Szóval jó pár srácot ismerek. Azt gondolom, hogy velük képességben és hozzáállásban is el lehet érni olyan eredményt, amire már az lehet mondani, hogy a kaposvári közönség kíváncsi lenne.

– Lehet már tudni valamit a tervekről? Hol folytatja az ősztől?
– Vannak csapatok, akik már megkerestek, de konkrétat még nem tudok mondani. Szeretnék még egy évet NB I-ben játszani. Amíg erre van reális esély, addig még szeretnék várni a csapatválasztással. Amint azt látom, hogy ez nem jön össze, akkor viszont NB II-ben fogom folytatni. Ott viszont azon fogok gondolkodni – mivel Dunaharasztiban élek a családommal és nem szeretnék tőlük távol lenni – hogy, valami olyan megoldás találjak, ami minden szempontból megfelelő. Érzek még magamban annyit, hogy NB I-ben tudjam folytatni, de nem leszek elkeseredve, ha nem jön össze. A legfontosabb, hogy pályán legyek, addig ameddig tudok.

– Mindig focistának készült, vagy volt más sport is amiben kipróbálta magát?
– Sportos családból jövök. Édesapám testnevelő és kosárlabda edző, így nagyon sokféle sportot kipróbáltam. Birkóztam, kosaraztam, atletizáltam és nyilván fociztam is. Amiben a legtehetségesebb voltam, annál maradtam. A kosárlabdához nem volt meg a magasságom, úgyhogy maradt a foci, bár édesapám forszírozta a birkózást is. Korábban ő is űzte a sportot, de mivel a birkózó edzések végén mindig fociztunk, ott akkor eldőlt. A focit mindig is szerettem. Elek István volt az edzőm az utánpótlás csapatban Marcaliban. Ő tényleg mindent megtett, hogy a megfelelő alapokat átadja számomra. Ügyesnek bizonyultam, így elindultunk ezen az úton. A középiskolás éveimben kerültem Kaposvárra, így itt folytattam a Rákóczi utánpótlás csapatában. A foci lett az elsődleges a tanulás mellett.

– Melyik eddigi eredményére a legbüszkébb?
– Több is van. Nem biztos, hogy mindegyik kiemelkedő eredmény, de volt több ami számomra meghatározó volt. A Fradival megszerzett két bajnoki címet és az Európa-ligát mindenképpen említeném. De ide sorolnám azt is amikor a Zalaegerszeghez igazoltam – igaz, hogy csak kölcsönbe, fél évkor – ami akkor egy kieső csapat volt. Később onnan lettünk hetedikek, nagyon szép tavaszt produkálva. Vagy amikor Romániába kiigazoltam egy frissen feljutó csapatba. Első évben kiharcoltuk a bennmaradást, aztán második évben kétszeres hetedikek lettünk, velük is játszottam Európa-ligát. Illetve én is pályára léptem a Paks színeiben a magyar Kupáért vívott harc egyik meccsén.

– A „futballélet” nem könnyű. Két csodás gyermek apukája. Mennyire nehéz helytállni családfőként a sport mellett?
– Elsősorban azt mondanám, hogy a feleségemnek nem volt könnyű dolga családanyaként, de maximálisan támogatta az én sportkarrieremet. Az utolsó két évemben kétlaki életet éltem. Hol otthon, hol albérletben laktam. Ilyenkor ő egyedül állt helyt a két kislánnyal és van egy kutyánk is. Van bőven feladata, de mindenben mellettem áll. Ezért is nagyon hálás vagyok neki. Nem egyszerű család mellett az élsportra koncentrálni, de ha esetleg úgy hozza a jövő és olyan lehetőséget kapok, akkor lehet lesz egy költözés. De mindenképpen mérlegelnem kell, mert nekem ez lehet az utolsó évem az élsportban.

– A sportkarrier után hogyan tervezi a jövőt?
– Jövő szeptemberben mennek a gyerekek első osztályba, azt már itt Kaposváron tervezzük. Szeretnénk ha itt járnának iskolába. Ez is nagyban megváltoztatja a későbbi terveimet. Emellett van egy ingatlanokkal foglalkozó cégem, amire jelenleg minimális időt tudok fordítani. A jövőben lehet többet szánnék rá, de addig is még futballozni szeretnék szeretnék.

Bőle Lukács kétszeres magyar bajnoknak és egyszeres kupagyőztesnek mondhatja magát. A 34 éves bal- és a jobb szélen is bevethető támadó középpályás eddigi karrierje során 303 tétmérkőzésen, 37 gólt és 47 gólpasszt jegyzett. Pályafutását Marcaliban indította, innen igazolt az MTK Budapest utánpótlásába. Felnőtt karrierjét a Kaposvári Rákóczi FC kezdte meg, ahol az egykori NB I-es csapat meghatározó játékosává vált. 2014-ben légiósnak állt, a román élvonalban szereplő Poli Iasi gárdájába szerződött. Teljesítményével felhívta magára a figyelmet és meggyőzte a Ferencváros vezetőit, a magyar rekordbajnok 2017-ben leigazolta. A fővárosi zöld-fehérekkel két bajnoki címet szerzett. Később szerepelt a ZTE, a Honvéd és a Paks csapatában. Utóbbival Magyar Kupát nyert, legutóbb pedig az NB I-től búcsúzó Mezőkövesden szerepelt. Szerződése lejárt, jelenleg csapatot keres. Pályafutása legjobb időszakában több ízben is közel állt a címeres mezhez, válogatott meghívót végül mégsem kapott.