Exkluzív interjú az olimpiai bajnokokat kinevelő Kántor Sándorral

Aki ismeri Kántor Sándort, tudja, körülötte mindig történik valami, pedig nyugodtan hátra dőlhetne olaszországi otthonában, s pihenhetne. A kaposvári születésű röplabdalegenda viszont nem ilyen, neki mindig kell valamit csinálnia. Pedig pályafutása alatt klubszinten mindent megnyert, amit csak lehet, de ő, miután szögre akasztotta a cipőjét, akkor sem állt le. Edzősködésbe fogott, s ott is csúcsra ért, Olaszországban ő az egyetlen külföldi edző, akit regisztráltak. Kettőezer-huszonháromban aztán „kint” is trénerként a csúcsra ért, hiszen a Savino Del Bene Volley Scandicci egyletével megnyerte a CEV-kupát. Most azonban ismét egy nagy siker érte, hiszen négy volt vagy jelenlegi játékosa állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára a párizsi olimpián.

– Leírhatatlan érzés volt látni, amikor egykori utánpótlás játékosom, Anna Danesi, aki az olasz röplabda-válogatott csapatkapitánya, sírva fakadt az aranyérme láttán – fogalmazott Kántor Sándor. – Biztos voltam benne, hogy dobogóra állnak az ötkarikás játékokon, hiszen már a megnyert VNL is jelezte, s ezt a párizsi meccsek tovább erősítettek bennem: az olaszoknak van a legerősebb keretük. Történelmet írtak, olasz női röplabdacsapat ugyanis még soha nem állt dobogóra.

Négy éven át edzette Anna Danesit, s azóta is tartják a kapcsolatot, mint sok más volt tanítványával is.

– Csapattársával, a 21 éves Ekaterina Antropovával már a negyedik szezont kezdjük együtt a Serie A1 egyik élcsapatánál, a Savino del Bene Volley Scandiccinél, Marina Lubiannal ugyanitt két évet dolgoztam együtt, a második számú feladó, Carlotta Cambinak 14 és 18 éves kora között voltam az edzője a Volleyró Casal de’ Pazzinál – tette hozzá Kántor Sándor. – Nagy elismerés, s kiváló visszaigazolása az elvégzett közös munkának, hogy a nyár elején, a válogatott felkészülés kezdetekor Julio Velasco szövetségi kapitány a nemzeti együttes húszas keretébe hét egykori volleyrós játékosnak küldött meghívót. 2013-ban, amikor a római utánpótlás-nevelő egyesülethez kerültem, nem volt a klubnak még jelentősebb eredménye.

– Andrea Scozzese – aki sajnos már nem él – a klub egyik elnöke olyan edzőket akart maga köré gyűjteni, akik ugyanolyan megszállottan szeretik a röplabdát, mint ő, és nem kisebb célt tűzött ki: Európa-, illetve világbajnok röplabdázókat nevelni – elevenítette fel. – Ő hívott a klubhoz, amikor hallotta, milyen eredményeket értem el 16 éves korú játékosokkal Modenában mindössze egy év alatt. Sokan nem hitték el, hogy rövid időn belül kimagasló eredményeket tudunk produkálni, de az új edzésmódszerünkkel 2013-2018 között, öt szezon alatt tíz olasz bajnoki aranyérmet gyűjtöttünk be az U14-es, az U16-os, valamint az U18-as korosztállyal. Az U18-asokkal, ahol akkor már harmadik éve edzősködtem, megnyertük a felnőtt Serie B1-es bajnokságot és feljutottunk a felnőtt profi Serie A2-be, s ez addig még nem sikerült utánpótlás korosztályú csapatnak. Azok közül a játékosok közül, akik az öt év alatt ott nevelődtek, szinte kivétel nélkül mindenki a Serie A1-ben és A2-ben játszik, sokan ölthették magukra a válogatott mezt és lettek utánpótlás és felnőtt Európa- és világbajnokok, most pedig már elmondhatjuk, hogy olimpiai bajnokokat is neveltünk. Akikkel együtt dolgoztam, azok tudják és a mai napig sokszor emlegetik a mondásomat, nem úgy kell edzeni, mint egy bajnok, hanem úgy, hogy azzá akarsz válni.