Élet a legeslegutolsó határidők után

Egy 1998-as jogszabály szerint 2005-re minden közszolgáltatást nyújtó intézménynek akadálymentessé kellett volna válnia, ám a múlt évtized elejére kiderült, a határidő tarthatatlan, így az állami és önkormányzati középületek 2010-ig haladékot kaptak. A törvény alapján a közösségi, azaz vasúti és buszközlekedést 2013. január elsejéig, a közüzemi szolgáltatók épületeit 2013. december 31-ig kell mindenki számára hozzáférhetővé tenni. A kormány tavaly nyolcmilliárd forintot különített el, hogy határidőre megvalósulhasson az akadálymentesítés – 2007. és 2010. között uniós forrásokból 15 milliárd forint pályázati pénz jutott, melyből közel ezer projektet finanszíroztak –, ennek ellenére a középületek 30-35 százaléka még mindig használhatatlan mozgáskorlátozottak számára.

– Ez azonban csak becsült adat – mondta Hegedüs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Szervezetének, valamint az országos szövetség elnöke –, ugyanis nincs országos felmérésünk a helyzetről. Ugyan kiírtak egy pályázatot, mely az állami és önkormányzati intézményeket vizsgálná e tekintetben, de már háromszor halasztották el a határidőt.
Ez is mutatja, hogy a helyzet meglehetősen rossz, főként az önkormányzati épületeknél: iskoláknál, orvosi rendelőknél, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményeknél. Ennél is vigasztalanabb a helyzet a közműszolgáltatóknál, a bankok, üzletek, gáz- és vízszolgáltatók, biztosítók épületeinek vélhetően több mint fele nem akadálymentesített, noha a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény előírja, hogy egy településen lakosságszámtól és szolgáltatástípustól függően hány hozzáférhető közszolgáltatásnak kell működnie.
– Elvileg lehetséges lenne polgári pereket indítani a törvénysértők ellen – folytatta Hegedüs Lajos –, ám ha minden érintettet bíróság elé idéznének, leblokkolná a hazai igazságszolgáltatást. Évekkel ezelőtt indítottunk próbapereket, s minden esetben nyertünk.

A mozgáskorlátozottak megyei szervezetének és országos szövetségnek elnöke szerint a pénzhiány és a nem megfelelő szemlélet az oka a helyzetnek. Egyfelől kevés az erre a célra fordítható pénz, másrészt az érintettek kötelező rosszként, csak a fogyatékkal élők miatt elvégzendő kötelező feladatként kezelik az akadálymentesítést.
– A közszolgáltatók számára például nem világos, hogy ügyfeleket, egy egész, a piacon jelen lévő csoportot hagynak veszni, ha például mozgáskorlátozottak számára használhatatlan az épületük – magyarázta Hegedüs Lajos. – Nyugaton sem karitatív okokból végezték el ezeket a feladatokat, hanem gazdasági szempontok miatt. Ráadásul észre kellene venni, nemcsak a fogyatékkal élők, hanem más csoportok, például kismamák, kisgyerekesek, idősek számára is szükséges lépésekről van szó. S nem mellékesen az akadálymentesítés építkezéseket, beruházásokat, azaz munkahelyeket jelentene.

Az érintettek hozzáállását jól mutatja, hogy bár a törvény alapján 1998-tól csak akadálymentes középületeket lehetett volna építeni, a valóságban ez nem feltétlenül így történt. Az építési hatóságok ugyan az új építkezések, illetve teljes felújítások esetén ellenőrzik a terveket, s csak az akadálymentes épületeket hagyják jóvá, ám a kivitelezések során anyagi okokból sokszor elszabotálják az eredeti elképzeléseket.

Még komolyabb a gond a közösségi közlekedés terén, ahol 20-40 százalékos az akadálymentes járműpark aránya – a villamosoknál például csak a budapesti négyes-hatos vonala felel meg a követelményeknek, s vasúti közlekedésben is katasztrofális a helyzet.
– Hivatalosan újonnan forgalomba hozni már csak akadálymentes járműveket lehetne – mondta Hegedüs Lajos –, ám olyan lassan halad a régiek lecserélése, hogy ebben az ütemben még legalább másfél évtized, mire sikerül megfelelni a törvénynek...

A látássérültek helyzete még rosszabb

Az akadálymentesítés a többség számára az épületek, járművek mozgáskorlátozottak számára is használhatóvá tételét jelenti, pedig a látássérültek is érintettek a témában.
– A közszolgáltatóknak, középületeknek a jogszabály szerint a vakok számára Braille-írással vagy hangos anyaggal kell hozzáférhetővé tenni szolgáltatásaikat, a csökkentlátóknak pedig nagybetűs, kontrasztos kiírással – magyarázta Hosszú János, a Vakok és Gyengénlátók Somogy megyei Egyesületének alelnöke. – Azokon a településeken, ahol a közelmúltban intézmény-felújítás vagy -bővítés volt, meg is felelnek ezeknek a követelményeknek, a somogyi kis falvakban viszont nincs, vagy csak minimális az infokommunikációs akadálymentesítés.



Az interneten egy nemzetközi szabvány határozza meg az egyenlő esélyű hozzáférést és használatot. Magyarországon egyre több közszolgáltató próbál megfelelni az előírásoknak, de még mindig csak maximum ötödük rendelkezik látássérültek számára is megfelelő oldallal.
– Ha nehezen is, de el tudunk intézni bizonyos ügyeket – mondta Hosszú János –, de sok helyen olyan bonyolult az oldal, hogy még egy látó számára is átláthatatlan. Azaz nem a szándék hiányzik, hanem maga a társadalom sem tudja, mit kellene igazából csinálni.