Megkopott dicsfény: már csak nevében málnaközpont Segesd

Ahogy Csökölyről az eper, úgy Segesdről a málna jut mindenkinek az eszébe: a Nagyatád melletti település Nógrád mellett a hazai bogyósgyümölcs-termesztés központja. Legalábbis hivatalosan. A valóságban jócskán megkopott a régi dicsőség, a helyiek szerint 20 év alatt tizedére esett vissza a termés.

A csökölyi eperrel ellentétben a segesdi málnázásnak nincs szájról szájra járó legendáriuma, ám arra mindenki emlékszik a faluban: a hatvanas években szinte minden háznál telepítettek sorokat. Arra kifejezetten büszkék a segesdiek, hogy Nagyatád környékére – Somogyszobra, Ötvöskónyiba, Taranyba – innen terjedt el a málnatermesztés.

– Mai ésszel el sem lehet képzelni, mennyi málna termett itt – sóhajt fel Radák István, aki szeszfőzdét üzemeltet 30 éve a faluban, de régi málnásnak vallhatja magát. A nyolcvanas években vagy húsz helyen vásárolták fel a gyümölcsöt Segesden, átvevőhelye volt az Áfésznak, a Zöldértnek, a téesznek. És ott volt a hűtőház, ahol szinte csak málnát tároltak.
És munkát adtak az embereknek, a helyi legendárium szerint volt idő, hogy nyolcvanan-százan serénykedtek a hűtőháznál. Azóta eladták, többször is gazdát cserélt, így a segesdi málnáért csak hűtőkocsi jön.

– Nagyon kell figyelni, néhány óra alatt rengeteget romolhat a minőség, ha nem kerül hűtőbe – mondta Stopf Jánosné, a kevés felvásárló egyike. Kétféle málnát vesz át, a gurulóst és a tálcásat, amiből 12,5 vagy 25 deka egy doboznyi. A kisebb exportra kerül, osztrák vagy német családok asztalára súlyos eurókért, a nagyobb a hazai piacra. – Még a kilencvenes évek elején is előfordult, hogy szezonban több mint egy mázsányit vettem át, ma a 40 kiló kiemelkedőnek számít.

Rengetegen felhagytak a málnázással. Az öregek nem bírják a munkát vele, a fiatalok nem látnak benne perspektívát. A kilencvenes években is remek kiegészítésnek számított, sokan munkahelyi szabadságukat is az érés idejére időzítették, gyakran pesti rokonokat is lehívtak a szüret néhány hetére.

– A nyolcvanas években szinte szégyennek számított, ha valakinek nem volt a kertjében néhány sor málna – jegyezte meg Radák István. – De akkor megérte, emlékszem, 1986-ban a leadott mennyiség árából egy kombi Daciát vettem a csepeli Merkur-telepen 156 ezer forintért.
Irigylésre méltó summa volt ez akkoriban, sokan ma is elfogadnák. Mai árakon ez háromszáz kilónyi leadott gyümölcsöt jelentene, ám erre már kevesen képesek.
– Száz négyszögölesnél szinte nincs is nagyobb málnás ma a faluban – vélte. – A kilencvenes években még vagy 15 szomszédom telepített, már csak nekem van, én is csak néhány sorral foglalkozom.

A nagy visszaesés egyik oka, hogy nem éri meg bíbelődni a gyümölccsel, a felvásárlási árak hosszú éveken keresztül estek. A termelőket összefogó Bogyósgyümölcs Szövetkezet is megszűnt.
– A délszláv háború idején még jó pénzt lehetett keresni – ismerte el Radák István –, az európai termés ötödét Szerbia adja, s akkor nem voltak jelen a piacon. A háború végével hamar visszatértek, s leverték az árakat.

Néhány év alatt majd ötödére esett a felvásárlási ár, gyakran a bekerülési költséget sem hozta vissza a termelőknek. A segesdiek állítják, a kétezres évek közepén akadt olyan esztendő, amikor a lémálnát át sem vették tőlük – nagy elkeseredésükben 2004-ben azt fontolgatták, a 68-as útra borogatják a termést, hátha így valaki meghallja panaszukat. Az időjárás is kibabrált néhányszor a helyiekkel: 2009-ben jégeső verte el a termés háromnegyedét, nem sokkal a szüret kezdete előtt, máskor az aszály miatt maradt el a várt mennyiség.

– Tavaly végre emelkedtek az árak, a tálcás málna kilójáért 550 forintot adtak a felvásárlás kezdetekor – mondja Szalai Lászlóné, aki három kiló 70 dekát tudott leszedni néhány soráról a szüret első napján. – A gurulóst még mindig nem éri meg termelni, hiszen 16 éve, de tavaly is kétszáz forint körül volt az ára. Csak azóta tizedannyit ér a pénz.

Nem csak a termelőkön múlik a minőség, a tálcás nagy, de nem túlérett szemekből kell, hogy álljon, a guruló kisebb is lehet, de egyik sem lehet pontpenészes. Az esős június miatt nagy az esélye, hogy támadnak a gombák, veszendőbe megy a termés. Már, akinek megmaradt, a tavaszi fagyok a mélyebben fekvő segesdi kertekben elvitték a málna nagy részét, azok reménykedhetnek némi haszonban, akik valamelyik domboldalra telepítették soraikat.
– Nagyon könnyen elfagyott minden – magyarázza Szalai Lászlóné –, ősz óta nem volt eső, kiszáradt a növény, ilyenkor kevésbé áll ellen a hidegnek. A mostani eső annyiból jó, hogy lédúsabbak a szemek, könnyebb szedni. A gurulósnak valót akár két kézzel is tudom, a tálcásnál nem merek úgy sietni.



A nyolcvanas-kilencvenes években, aki ráérősen szedte a termést, hosszú órákat várakozhatott az átvevőhelyeken, ahol gyakran már éjjel sorba álltak a legszorgalmasabbak. Akár szeptember közepéig is, mert sokan a Reza fajtát favorizálták, mely kétszer is termett – igaz, három-négy évente újra kellett telepíteni.
– Akkoriban csak hozzám hűtőkamion járt naponta – jegyzi meg Stopf Jánosné –, ma az egész falu egy napi terméséért jön egy kisteherautó. Ha ilyen tempóban csökken a termőterület, a környéken már csak a nagyatádi multiknál lehet majd málnát találni. Persze szerbet...

Drága a pálinkája, pedig akad jobb nála

Negyedszázaddal ezelőtt a segesdi málna jelentős része helyben maradt: a helyi hűtőház és a nagyatádi konzervgyár is óriási mennyiséget fogadott be. Ma messzire viszik a gyümölcsöt, helyben házi lekvár, szörp és pálinka lesz belőle. Igaz, igencsak nagy veszteséggel: egy mázsa málnából négy-öt liter pálinkát lehet kifőzni – a szekértők szerint emiatt unikálisnak számít, noha a málna nem kifejezetten pálinkának való, túlságosan domináns és fanyar az íze.