Akit a közszolgálat füstje megcsapott

Történhetett volna nagyon másképp is. Vörös Tamásnak vasutas volt az édesapja, az édesanyja és két fiútestvére. A pörbölyi állomáson ő maga is dolgozott egy évet bakterként, az volt az első munkahelye, ott várta ki, hogy elinduljon a közlekedésmérnöki egyetemi kurzus, ahová fölvették. De letérítették erről az útról.

Úgy esett, hogy három általános és két középiskolába járt – nem azért mert folyton kicsapták, hiszen mindig jó tanuló volt, hanem mert az édesapját ide-oda helyezték az országban állomásfőnöknek, s a családja követte. Éppen Baján éltek, de ő a nagykőrösi osztályával is elballagott. Akkor, ott szegezte neki a kérdést az osztályfőnök: Tamás, miért nem mész jogásznak? S a fiú, aki eredendően diplomata szeretett volna lenni (bár tudta, hogy arra szinte semmi esélye), majd egy év híján zenetanárnak szegődött, sikeres felvételije ellenére nem vágott neki a vasútmérnöki tanulmányoknak, jogásznak jelentkezett.
– A házasságom révén kerültem Somogyba – idézte föl Vörös Tamás. – Még csak harmadéves voltam a jogi egyetemen, amikor megszülettek az ikreink. Akkoriban Hetesen laktunk, s munkahelyre volt szükségem, hogy meg tudjunk élni. Úgy gondoltam, hogy bekopogok a kaposvári városi tanácshoz. Nem volt azonban helyismeretem, ezért a megyei tanács ajtaján léptem be...

Akkoriban minden jogász ügyvéd, bíró, ügyész akart lenni, nem csoda, ha tárt karokkal fogadták. Az illetékhivatalba vették föl, ahol ügyintézőként kezdett. Előbb itt, majd a megyei tanácsnál mászta meg a hivatali ranglétrát 1990-ig.
A rendszerváltáskor jött létre a Köztársasági Megbízott Kaposvári Területi Hivatala, ahová áthívták. Osztályvezetőként kezdett, a hivatalvezető helyetteseként fejezte be a munkát 1999-ben, amikor Somogy megye főjegyzőjének választotta a közgyűlés. Addig azonban történt egy nagyon fontos esemény a magánéletében. Megismerte a második feleségét.
– Én toboroztam, építésügyi és vízügyi szakemberre is szükség volt – idézte föl Vörös Tamás. – Többek között Évát kértem föl a munkára, aki mindkét területen otthonosan mozgott. Eleinte volt köztünk néhány huzavona, mert nem nézte jó szemmel, ha javítottam a javaslatain, de szükség esetén így tettem másokkal is.

Éva szüleinek kaposvári házába költöztek, azt bővítették. Rég történt ez, hiszen azóta kiröpült már a családi fészekből a közösen nevelt Linda, aki ugyan építészmérnök, mint az édesanyja családjában mindenki, de közszolgálatba lépett: a baranya megyei kormányablakban kezdte építeni a karrierjét. Négyen maradtak: Vörös Tamás, Éva, továbbá Panka és Bandita Zéta Csiperke. Zétát a Kutyatárból fogadták örökbe, tán ezért mintha folyamatosan mosolyogna, Panka pedig már a negyedik generációs spánieljük, aki idegen jelenlétében állandóan ugat. Még az sem zökkenti ki, amikor megszólal egy harmadik kutyahang: így csörög ugyanis Vörös Tamás mobiltelefonja. Éváé egyébként kacsaként hápogó hangot ad, ha keresik, míg a volt főjegyző sofőrjéé visít, mint a malac...



– Egy munkahelyen nagyon fontos a jó közösség – mondta Vörös Tamás. – Mindig erre törekedtem, mert sosem felejtem el, hogy én is ügyintézőként kezdtem. A közigazgatás a vérkeringés, ez biztosítja az ország működését. Emiatt nem szerencsés, ha valaki rögtön túl magasan kezdi. Jobb, ha mindenki alul lép a rendszerbe, aztán a jobbak kiemelkedhetnek, úgy, mint régen. Közigazgatási pályára az lépjen, akinek van ehhez türelme. – Nagyon szép ez a hivatás – vallja Vörös Tamás. – Engem itt tartott az is, hogy rendkívül változatos, amit a politika okoz. Az én 41 évem alatt folyamatosan váltogatta egymást a központosítás és a decentralizáció. Mindig az ügyek vidékre való kiszervezésével kezdődött, annak a filozófiának a jegyében, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol keletkeznek, s maradjunk az emberek közelében. Ezt visszarendeződés követte, s a centralizálás végén nem csak irányítani, hanem megoldani is mindent föntről akartak. A politika időnként vakvágányra állította a közigazgatást, a megbomlott egyensúly helyreállítása most is feladat.

Vörös Tamás hozzátette: nagyon sokat segít a közigazgatásban az informatikai rendszer kiépítése, de ezzel nem lett kevesebb a szakemberek feladata, mert sok helyütt rögzíteni kell az anyagokat papíron is. Ráadásul az ügyfelek többsége még nem készült föl arra, hogy az Ügyfélkapun át intézze a dolgait, az emberek igénylik a személyes kapcsolatot, akkor nyugszanak meg, ha beszélget velük az ügyintéző.

A volt főjegyző már tervezgette a jövőjét. Marad a megyei sportszövetség vezetésében, s továbbra is tanít a pécsi és kaposvári egyetemeken. Könyvet nem ír a közigazgatásban töltött idejéről, s ezt biztos sokan megkönnyebbülve tudják meg, Ujkéry Csabával azonban tervezik egy hiánypótló kötet kiadását, alapvető jogi ismeretekről. Elárulta azt is, hogy több helyről megkeresték már, hogy szükség lenne a szakértelmére, emiatt nem sok szabadideje marad, azt pedig a családjára kívánja fordítani.

Azért a barátok biztos találkozhatnak a bohém Vörös Tamással, aki – valaki egyszer megszámolta – 1300 magyar nótát, csárdást és operettet tud elénekelni.
– Apám minden reggel énekelt borotválkozás közben, s anyámmal együtt tagja volt a vasutas kórusnak – idézte föl. – Három vasutas bérlete volt a családnak az Erkel Színházban délelőtt 11 órakor kezdődő opera előadásaira, s a gyerekek között én voltam a kedvezményezett. Tizenkét évesen a két fivéremmel zenekart alapítottam, s Nagykőröstől Szegedig nagyon sok bált és lakodalmat kizenéltünk. Hegedűn, zongorán és trombitán is játszottam.
Amikor kedvenc nótáiról kérdezem, gondolkodás nélkül sorol hármat: Jaj de szép kék szeme van magának, Nótás kedvű volt az apám, Kiballagok a vasútra...
Még mindig az a vasút...

Magyary Zoltán- és Deák Ferenc-díjas főjegyző

Cegléden született, ám már régóta somogyinak vallja magát. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1975-ben szerzett jogi doktori diplomát. Február 20-án volt 41 éve annak, hogy a somogyi területi közigazgatás résztvevője. 1999. április 15-től Somogy megye főjegyzője.
Magas színvonalú szakmai és vezetői munkájának eredményeként az általa vezetett Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal 2007-ben Közigazgatási Minőségi Díjban részesült. Több alkalommal részt vett a közigazgatás reformjára vonatkozó szakmai tervezetek előkészítésében. Megszámlálhatatlan szakmai tanfolyamot szervezett és vezetett.
Tagja az Országos Jogi Szakvizsga Bizottságnak, valamint az Országos Közigazgatási Vizsgabizottságnak, és állandó meghívottja a Somogy Megyei Államigazgatási Kollégiumnak. A Magyar Közigazgatási Kar Somogy Megyei Tagozatának elnöke, a Magyar Közigazgatási Kar országos elnökség tagja, 2010 októbere óta a Magyar Közigazgatási Társaság elnöke. A Pécsi Tudományegyetem címzetes docense.
Szakmai tevékenységét számos kormányzati kitüntetéssel ismerték el, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, és a Magyar Közigazgatásért Díj tulajdonosa.
Él-hal a labdarúgásért, rajong a kutyákért, s feszültségoldó, fanyar humorát is sokan irigylik, csakúgy, mint muzikalitását. Ének-zene tagozatos iskolában tanult, s egy év kellett volna még ahhoz, hogy zenetanár-diplomát szerezzen. Leginkább énekelni szeret, de nem jön zavarba ha zongora mellé ültetik, vagy hegedűvonót, trombitát adnak a kezébe. Nős, három gyermeke, négy unokája van. www.somogy.hu

Egyetemi docens is

Fábián Adrián (Pécsi Tudományegyetem jogi kar, közigazgatási tanszékvezető, dékán-helyettes, 2002-től dolgoznak együtt): Vörös Tamással több mint egy évtizede ismerkedtem meg, azóta vizsgáztat, illetve oktat egyetemünkön. Közösen szerveztünk konferenciákat. Erősödött a szakmai kapcsolat azzal is, hogy a közigazgatási tanszék és a Somogy Megyei Önkormányzat együttműködési megállapodást írt alá, főleg a hallgatók gyakorlati ismereteinek bővítése érdekében. Címzetes egyetemi docensi rangot kapott. Nagyon jó barátra leltem személyében, akire mindig lehet számítani. Kiváló szakember, tudása, tapasztalata mindig meggyőző volt számomra.

Szólt: váltsak szignóra

Gelencsér Attila (2006-2014 között a Somogy megyei közgyűlés elnöke): Apám korú ember, büszke vagyok arra, hogy a barátomnak mondhatom. A tudás amit általa kaptam, fölér egy diplomával. (Ez lenne a hatodik...) De egyáltalán nem csak szakmát tanultam tőle, hanem viselkedésmódot, gondolkodást is, az emberekkel való kapcsolat empátiáját. Mindig többet adott a munka során, mint amennyit a főjegyzői munkától el lehetett volna várni. Erre csak egy példa: tudta, hogy évente akár több tízezer iratot kell aláírnom, emiatt rábeszélt, hogy a hosszú aláírásom helyett váltsak szignóra... Ilyen intimitás jellemezte a közös munkánkat.

Harmóniát teremtett

Gyenesei István (1986-1990 között a megyei tanács, 1990-94 és 1998-2006 között a megyei közgyűlés elnöke): Nagyon sok személyi döntést hoztam életemben. 1999. április 1-jén három potenciális jelölt közül választottam, hogy ő legyen az új megyei főjegyző. Ez a döntés meghatározó lett a megyei önkormányzat életében és az ő személyes sorsának alakulásában is. Az elmúlt tizenhat év bizonyította, hogy helyes volt ez a választásom. Felkészült szakember, jó hivatali karmester, a mindenkori elnöknek lojális kollégája, a magánéletében bohém ember. Legfőbb erénye, hogy nem keverte össze a szerepeket, és harmóniát teremtett maga körül egy diszharmonikus világban.

Óriási a tapasztalata

Pálffy Ilona (a Nemzeti Választási Iroda elnöke, 1999-től dolgoznak együtt): 1999 óta bonyolítjuk együttműködésben a választásokat, ő tizenöt országos voksolást felügyelt. Mivel tudtuk, hogy óriási tapasztalattal rendelkezik, s a megyei főjegyzők között ő az egyik legfelkészültebb, amikor tavaly készültünk a parlamenti képviselő választásokra, megkértük, hogy vegyen részt az oktató anyagok elkészítésében is. Bármikor a megyében intézkedni kellett, mindig azonnal, korrektül és szakszerűen oldotta meg, és nekünk is segített. Az együttműködésünk emberileg is nagyon jó. Remek humora van, ennek egy-egy benntlakásos képzést követően örültünk, s ő volt a nótafánk.

Nem kispályás ember

Sárdi Árpád (2002-2010 között a Somogy megyei közgyűlés alelnöke): Fiatalon együtt kispályás fociztunk, majd később munkakapcsolatba kerültünk, végül nyolc éven át kollégák voltunk. Felkészültsége messze túlmutatott Somogy megyén, számtalan országos értekezleten megtapasztaltam, hogy milyen nagy szakmai tekintéllyel bír a megyei főjegyzők s a különböző minisztériumok köztisztviselői előtt. Személyében csupa nagybetvel a FŐJEGYZŐ távozik a megyei közigazgatási kar éléről. Szeretném megemlíteni Vörös Tamásról mint emberről, hogy nála több magyarnótát Somogyországban kevesen tudnak.

A közérdek szigorú őre

Szamosi Lóránt (a Somogyi TISZK főgazgatója, 2008 óta dolgoznak együtt): Főigazgatóként napi munkakapcsolatban voltunk, amíg a megyei önkormányzat volt a TISZK fenntartója. A munkakapcsolat barátsággá alakult át. Nagy formátumú szakember, egy beszélgetés sokszor annyi hasznos tudást ad, mint ha elvégeztem volna két-három egyetemet. Kellemes, jó humorú férfi, akitől el lehet lesni az élet feltétlen szeretetét. Igazi reneszánsz ember: kiválóan játszik zongorán és hegedűn, és senki nem olyan szakértő a minőségi magyar borokat illetően, mint ő. Ugyanakkor nagyon szigorú tud lenni, ha a szakmáról vagy közérdekről van szó.