Huncut, spanyol kísértet hódít a Csiky Gergely Színházban

Két bátyját szeretné kicselezni Dona Ángela, akit testvérei féltve őriznek házukban. A nő azonban minden fortélyát beveti, hogy kis szabadsághoz jusson. A házba vendég érkezik, s ez bonyodalmak sorát indítja el Pedro Calderon Huncut kísértet című darabjában. Az előadást a spanyol Ignacio García vitte színre a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 
 

A spanyol színház „aranykorába”, egy 17. századi történetbe repíti vissza a közönséget az új nagyszínpadi produkció, amely külsőségeiben, így díszletében és kosztümjeiben megőrizte a klasszikus elképzeléseket, mondanivalójában viszont mindig aktuális. 
– Maga a szerelem, a vágy örök. Ez pedig áthidalja a századokat – mesélte a Dona Ángelat alakító Krajcsi Nikolett. – Minden szerep kihívás, de nagyon jó ezt a szélsőséges karaktert játszani. Meg van benne a gyengeség, az erő, a humor. A feladat pedig az, hogy ezeket úgy dolgozzuk össze, hogy a szereplő minden oldalát be tudjuk mutatni – folytatta a színész. 
Dona Ángelat bátyjai féltve őrzik házukban, azonban álruhában sokszor kiszökik. Egyik testvérének barátja vendégségbe érkezik hozzájuk, Dona Ángela viszont huncut kísértetként megtalálja a módját, hogy üzenjen a férfinak. Szerelem, bonyodalom, féltékenység és lendületes spanyol virtus ötvöződik Pedro Calderon darabjában. 

– Nemcsak a történet spanyol, hanem a rendező is, aki sokat segített nekünk abban, hogy minél jobban el tudjuk sajátítani a hispán életérzést és színpadi játékot. A spanyol színház sokkal hevesebb, vérbő, nagyon szenvedélyes. Itt nem lehet elfojtani az érzelmeket – mondta a vendégségbe érkező Don Manuelt alakító Benedek Dániel. 
A komédiát Ignacio García vitte színre Kaposváron. A rendező az egész világon dolgozott már Mexikótól Indián át számos európai országig. – Két éve Budapesten a Nemzeti Színházban rendeztem egy darabot, akkor találkoztam Mészáros Tiborral, a kaposvári színház művészeti igazgatójával. Ekkor fogalmazódott meg egy közös munka ötlete, amely mára megvalósult – mesélte Ignacio García. – Egy olyan darabot szerettünk volna választani a spanyol klasszikus színház arany századából, a 17. századból, amely mondanivalójával ma is időszerű. Amiben nem változtattunk, az a díszlet és a ruhák korhűsége, valamint a szöveg verses nyelvezete.