Javier Bardem 50 éves

Javier Bardem több mint három évtizede döntötte el, hogy színész lesz, miközben Robert De Nirót és Al Pacinót csodálta a filmvásznon – ma pedig De Niro és Al Pacino is a csodálói közé tartozik. Kaméleonként alakul át egy-egy szerep kedvéért, és le sem tagadhatná, hogy annak a híres színészdinasztiának a tagja, amelynek neve a kezdetektől összeforrott a spanyol filmművészettel. Anyja ünnepelt színésznő, Pilar Bardem, apja Carlos Encinas, aki üzletemberként meglehetősen kilógott a családból. Nem sokkal azután, hogy 1969. március 1-jén harmadik gyermekként Javier Ángel Encinas Bardem néven megszületett Las Palmas de Gran Canariában, szülei útjai elváltak.

Anyja oldalán, hatévesen állt először felvevőgép elé az El Picaro című vígjátékban, tizenévesként televíziós sorozatokban szerepelt. Mégsem akart családja nyomdokaiba lépni, inkább a festészetet választotta, és beiratkozott a madridi művészeti iskolába. A tandíját maga fizette, ezért különböző munkákat vállalt, volt kidobóember, építkezésen segédmunkás, sőt sztriptíztáncos is, igaz, csak egyetlen napig.

Végül anyja biztatására mégis a filmművészet mellett horgonyzott le, és 1990-ben együtt szerepeltek Bigas Luna Lulú című filmdrámájában. Az Almudena Grandes botrányos regényéből készült, pucér jelenetekben bővelkedő film zajos visszhangot keltett, és Bardem neve egy csapásra ismertté vált hazájában. Lunát lenyűgözte tehetségével, ezért 1992-ben férfi főszerepet bízott rá a Sonka, sonka című, érzékileg túlfűtött moziban, tovább erősítve a latin szerető imázsát. Mellé a tizennyolc éves Penélope Cruzt választotta, aki ezzel a filmmel debütált a vásznon. A következő években Cruz és Bardem több filmben is feltűntek együtt, de csak több mint tizenöt évvel később, a Vicky Cristina Barcelona forgatásán kezdtek randevúzni. 2010-ben a Bahamákon kötöttek házasságot, azóta két gyermekük született.

A kilencvenes években csaknem két tucat filmben játszott. Újra Luna instruálta az Aranyherében, Pedro Almodóvar 1991-ben a Tűsarokban, majd 1997-ben az Eleven húsban. A Szájból szájba című vígjátékért elnyerte a spanyol filmművészet legrangosabb elismerését, a Goya-díjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Nemzetközi hírnevét első angol nyelvű filmjének, a Mielőtt leszáll az éj (2000) című drámának köszönheti. A Fidel Castro idején börtönbe vetett homoszexuális kubai költő, Reinaldo Arenas megformálásával filmtörténelmet írt hazájában, ő volt az első spanyol színész, akit Oscar-díjra jelöltek a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

1997-ben kereste meg először John Malkovich rendezői debütálása, a Táncos a házban főszerepével, de Bardem elutasította elégtelen angol nyelvtudása miatt, végül nemzetközi sikerei után, 2002-ben mondott igent. Hazájába visszatérve 2004-ben Alejandro Amenábar kérte fel A belső tenger című filmjének főszerepére, amelyben a halálhoz való jogáért küzdő, paralízisben szenvedő Ramón Sampedro bőrébe bújt. Jutalma a Velencei Filmfesztivál Volpi Kupája, valamint egy újabb Goya-díj lett. Eddig tizenegyszer jelölték a rangos spanyol díjra, és ebből hatszor nyert.

2004-ben a hollywoodi thrillerek világába kirándult a Collateral – A halál záloga című Tom Cruise-filmben, majd két évvel később Milos Forman Goya kísértetei című filmdrámában az inkvizíció titokzatos papjaként a Natalie Portman által megelevenített fiatal múzsába lett szerelmes. 2007-ben két filmadaptációt is forgatott, az egyik Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című alkotásából, a másik Cormac McCarthy Nem vénnek való vidék című bestselleréből született. McCarthy művét Ethan és Joel Coen vitte vászonra, 2007-ben nyolc Oscar-jelöléséből négyet díjra is váltott. Az egyiket Bardem vehette át Anton Chigurh, a könyörtelen pszichopata gyilkos megformálásáért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, így ő lett az első spanyol színész, aki Oscar-szoborral térhetett vissza hazájába. A kitüntetést először angolul a Coen testvéreknek, majd spanyolul édesanyjának köszönte meg. A filmsztár számára a díjeső a Golden Globe-, majd a BAFTA- és a Gotham-díjátadón is folytatódott.

Diadalmenete nem ért véget, 2010-ben a mexikói rendező, Alejandro González Inárritu Biutiful című filmjének főszerepét kifejezetten neki írta. Játékát Cannes-ban a legjobb férfi főszereplőnek járó díjjal honorálták. Az év vegyes fogadtatású termése volt még az Ízek, imák, szerelmek, amelyben Julia Roberts volt a partnere. 2012-ben a Skyfall című James Bond-filmben a főgonosz Silvát alakította, majd 2017-ben A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja következett.

Ugyanebben az évben Darren Aronofsky Anyám! című filmjéhez igazi hollywoodi nagyágyúkat keresett, így esett a választása Jennifer Lawrence mellett Bardemre, Ed Harrisre és Michelle Pfeifferre. A mozgalmas év harmadik filmje a feleségével készített Escobar, amely a hírhedt drogbáró és Virginia Vallejo szerelmének történetét állítja középpontba, miközben bepillantást enged a kábítószer, a korrupció, erőszakos hatalmi harcok világába.

2018-ban kilencedik alkalommal állt a felvevőgép elé Penélope Cruzzal a kétszeres Oscar-díjas rendező, Asghar Farhadi rendezésében készült Mindenki tudja című film kedvéért, amely egy több évtizedes családi titok történetét mutatja be. A mozi sikere után a rajongók rögtön találgatni kezdtek, vajon mikor láthatják az álompárt újra együtt a filmvásznon? Bardem és Cruz távolról sem nyugtatták meg őket, mert mint Cruz megfogalmazta, attól tartanak, hogy a sok közös munka felboríthatja a féltve őrzött családi harmóniát. Könnyen elképzelhető tehát, hogy újabb közös filmjükre még évekig kell várnunk.

Borítókép: Javier Bardem