Szlovák történész: a magyaroknál van a teljes igazság

Bár a múlt mindig, már gyerekkorában is érdekelte a muzeológust, az igazságkereséshez az első lökést magyar párja adta meg azzal, hogy a kezébe adott egy könyvet a felvidéki magyarok második világháború utáni kitelepítéséről – olvasható a Magyar Hírlap honlapján megjelent interjúban. „Ez nagyon megrázott, majd fokozatosan kiderült számomra, hogy sok mindent ferdítve vagy sehogyan sem tanultunk a történelemórákon” – mondja Zuzana Falathova, vagy ahogy magyarul nevezi magát: Falath Zsuzsi.

Ahogy egyre jobban beleásta magát az új ismeretekbe, egyre jobban látta, mennyi hazugságot tanítottak neki a szlovák-magyar történelemről. „Szerintem szinte száz százalékig a magyaroknál van az igazság. A szlovákok totális hazugságot interpretálnak a mai napig, és nagyon csalódott voltam, amikor erre rájöttem” – fogalmaz határozottan, megjegyezve:

„Ha a szlovákok legalább egy kicsit közelítenék álláspontjukat a valósághoz, ha felelősséget vállalnának tetteikért, lenne esély a megbékélésre, és kialakulhatna valamiféle partneri viszony.”

Zuzana Falathovát magyarbarátsága miatt komoly támadások érték még a hozzá közel állók köréből is. „Egyik legjobb barátom például lenemzetárulózott” – árulja el.

Azt is megtudjuk, a muzeológus egyre jobban kedveli Budapestet is, és jól érzi magát magyar barátai körében, akik tapasztalatai szerint semmiféle nyomást nem gyakorolnak rá annak érdekében, hogy legyen magyar – rábízzák, milyen mélységben azonosul a gyökereivel. Hozzáteszi, bár magyar ismerősei a szlovákok és a magyarok között meglévő hasonlóságot, „tejtestvérséget” szokták hangsúlyozni, ő lát különbségeket is:

„A magyarok alapvetően szívélyesebbek, vendégszeretőbbek, a szlovákok zárkózottabbak, frusztráltabbak.”

Munkahelyi körülményeiről elárulja, jóllehet szakmailag elismerik, kollégái mégis bizalmatlanok vele szemben, és még magyar kolléganője számára is olyannyira sok volt Zuzana Falathova lelkesedése, hogy immár ő is csak szlovákul szól hozzá. „Mintha félne magyarul beszélni” – teszi hozzá a levéltáros, megjegyezve, hogy Szlovákiában sokan titkolják magyar nyelvtudásukat és származásukat, ami feltehetően a népszámlálási adatokban is megmutatkozik.

A nőt felháborítja, hogy a múzeumukban minden csak angolul és szlovákul van kiírva, holott magyar és német emberek magángyűjteményeiből és pénzéből alapították az intézményt. Ennek kapcsán megosztja a vele beszélgető újságíróval az őt gyötrő erkölcsi dilemmát is: a Csehszlovákia születéséről, azaz a Trianonról, benne Pozsony elcsatolásáról készülő kiállítás létrehozásában úgy kell részt vennie, hogy nem állíthatja és nem írhatja ki azt, amit szerinte kellene.

Távlati terveiről a történész elmondja, bár szeretné az igazság feltárásának és bemutatásának szentelni idejét, attól tart, munkahelyén erre nem lesz lehetősége, mert ott csak a hivatalos állami politikai vélemény jelenhet meg. Hozzáteszi, emiatt jelenleg inkább a magánéletében éli meg magyar kötődését: meg akar tanulni tökéletesen magyarul, hogy így beszélgethessen nagyapjával, a rokonai egy részével, a barátaival és a párjával is.

Zuzana Falathova az interjú végén azt tanácsolja a szlovákoknak, hogy tanuljanak meg magyarul, és olvassák a magyar történelemkönyveket, összevetve ezek tartalmát azzal, amit az iskolában tanítottak nekik.

A magyaroknak pedig azt üzeni, bárhol járjanak is a Kárpát-medencében, érezzék otthon magukat, és ne felejtsék el, hogy a történelem kereke nem állt meg, hanem tovább forog.

Borítóképünkön Zuzana Falathova, a Pozsonyi Városi Múzeum muzeológusa