A csehek is sokak voltak

A kézilabda-Európa-bajnokság képletét a szakszövetség határozta meg. Egy hónapja már – a média hathatós támogatásával – azt sulykolták belénk, hogy egy csoportmeccset megnyerve bejutunk a középdöntőbe. A kincstári optimizmus szerint legyőzzük a cseheket. Azt is tudatosították bennünk, hogy milyen nehéz kvartettbe került nemzeti csapatunk. Ami igaz is, hiszen az olimpiai bajnok dánok és a világbajnoki címet is szerzett spanyolok mellé „osztottak be” minket. Így, logikusan belegondolva, nem is maradhatott más riválisunk, amely ellen eséllyel vehettük volna fel a küzdelmet, mint a csehek. Csoportharmadikként az ő „testükön” át vezetett volna az út tovább… Az önjelölt „szakemberek” úgy kalkuláltak, hogy a dánok és a spanyolok ellen játszunk egy-egy jó meccset, majd topformába lendülve nem jelenthetnek már akadályt a csehek. Az elképzelés nem volt rossz, ám a szerdai ellenfelünknek elfelejtettünk szólni arról, milyen képlet szerint képzeljük el mi az Eb-szereplésünket. A híradásokban, esélylatolgatásokban velünk, szurkolókkal is elhitették, hogy ott leszünk majd a legjobbak között is. Most pedig, hogy kiestünk, a kézilabdadrukkerek többsége tragédiaként éli meg horvátországi szereplésünket.

Az tény, nem volt valami szívderítő a csehek ellen mutatott teljesítményünk. De azt nem feledhetjük, hogy a kontinensviadal előtt több mint fél tucat magyar kiválóság vonult vissza a válogatottól. Talán azt is érdemes lett volna a közvéleményben tudatosítani, Ljubomir Vranješ szövetségi kapitányunknak csupán néhány hete volt arra, hogy az új válogatottat gatyába rázza. Csupán öt mérkőzést vívott meg együtt ez a keret, amely tele volt és van rutintalan fiatalokkal.

A tapasztaltabb magyar kézisek pedig jóformán semmi pluszt nem tudtak igazán hozzátenni vergődő együttesünk produkciójához. Ezzel szemben ellenlábasunknak, a 2010-es bécsújhelyi Eb-hez hasonlóan, ismét volt egy Filip Jíchájuk, aki anno tizennégy gólt hintett nekünk. Most ezt a „magyarölő” szerepet Zdráhala vállalta fel, lekopírozva nagy elődje nyolc évvel ezelőtti parádés előadását.

A meccs kapcsán Szepesi György 1969-ben, a labdarúgó-vb marseille-i pótselejtezőjén az éterbe kiabált, azóta szállóigévé vált mondása jutott az eszembe, miszerint: „Jönnek a csehszlovákok!”

Tegnapelőtt Varasdon „csak” a csehek jöttek, szlovákok nélkül.

De a magyar válogatottnak most ez is túl sok(k) volt.