Duda és bugyor

Az információínséget jótékonyan nélkülöző korunkban nap mint nap értesülünk extrém teljesítményekről, állunk tehát szinte menetrendszerűen esik le. De ezt hírfogyasztói edzettségünk okán megússzuk csontfájdalmak nélkül.

Szőnyi Ferenc ultratriatlonista is azok között van, akik gondoskodnak róla, hogy időről időre elgondolkodjunk az emberi teljesítőképességről. Vagy éppen arról, hogy hol vannak ennek a határai. Amikor ezen törjük a fejünket, óhatatlanul saját magunkkal is szembenézünk. Sok mindenen elspekulálgathatunk már akkor is, ha azt olvassuk, hogy az 54 éves Szőnyi Ferenc 222 óra (9 nap, 6 óra) alatt lenyomott egy 38 kilométer úszásból, 1800 kilométer kerékpározásból és 420 kilométer futásból álló tízszeres ironmant.

A leghelyesebb, ha először utánaszámolunk a fenti mennyiségeknek, és az átlagember dimenziójában értelmezzük. Többségünk legföljebb akkor úszik egy kicsit, ha vízparti nyaralása során vízbe merészkedik. Ott két hét alatt összejöhet akár öt kilométer is. Hét-nyolc év alatt megvan a Szőnyi-féle 38 kilométer. Lássuk a bringázást! Azt a rongyos 1800 kilométert fél év alatt bárki összehozza, ha munkába, boltba, kocsmába biciklivel jár. Mivel a busz utáni sprintekre vagy a hirtelen jött zápor miatti vágtákra nehéz lenne átszámolni a 420 kilométeres futást, ezért a hobbisportolókat tekintsük átlagembernek ezúttal. Aki heti 30 kilométert letud, az már szorgalmas futónak számít. Világos tehát, hogy 14 hét alatt a végére is járhatunk a tízszeres ironman-futótávnak, ha komolyan vesszük magunkat.

A Szőnyi és a hozzá hasonló extrém sportolók teljesítménye egészen egyszerűen felfoghatatlan.

Valószínűleg születni kell az ilyesmire, és igen strapabíró lélekkel kell rendelkezni hozzá. Bizonyára a pokolnak igen mély bugyraiba is eljutnak a Szőnyi-félék. Elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy a mélyből visszaküzdjék magukat. Alighanem lelkükben is nagy utazást tesznek, nagyobbat, mint amit a versenykiírás kilométerekben tartalmaz. Egy 222 órás verseny során van elég idő, hogy többször is megjárják a poklot. Aki dudás akar lenni, ugye… Akinek nagyon dudálhatnékja van, az kilenc napot is áldoz a muzsikálásra, ha kell. Egy nap úszás után persze biztosan csökken egy kicsit a zene iránti sóvárgás, de négy nap bringázás közben már biztosan dúdolgat egy kicsit az ember, aztán a négy nap futás tutira dalos kedvében leli az embert.

Szőnyinek alighanem erős torka van, hogy bírja rekedtség nélkül.