A sérült gyerekek szuperhőskezeket kapnak

A fiatal feltaláló az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium végzős diákja. Projektjéről és az eszköz előállítási folyamatáról a Krónika kérdezte Vas Alexa Zsófiát.

Tevékenysége kezdeteiről és a kezdő löketet jelentő ötletről Zsófi így mesélt: „Az ötlet már megvolt, hiszen az e-NABLE nevű, önkéntesekből álló szervezet tagjai már elkészítették a robotkéz terveit. Ezek szabadon felhasználhatók, le lehet tölteni, szabadon lehet rajtuk alakítani, és háromdimenziós nyomtatóval létrehozni. Ez az e-NABLE lényege: bárki, bárhol, bármikor be tud kapcsolódni az önkéntességbe, és tud másokon segíteni. Ennek a szervezetnek a magyarországi csapatánál ismerkedtem meg a projekttel.”

Mint a fiatal lány elmondta, az igény szerint továbbalakított terven kívül különféle modern technológiai műszerekre és egyszerűbb eszközökre is szükség van a munkájához. „A nyomtatáshoz ABS (akrilnitril-butadién-sztirol) vagy PLA (politejsav) műanyagot használunk. Szükség van még többek között kalapgumira, horgászzsinórra, szervomotorra, áramforrásra, sok-sok kábelre, és rengeteg kitartásra, illetve némi segítségre és támogatásra dr. Cserey György infobionikai mérnöktől.”

A robotkéz azonban nemcsak eszköz-, de időigényes is, ráadásul némi pénzt is igényel. „Az egész projekten összesen másfél évet dolgoztam. Az elején az ötletelés vett el sok időt, bár mindig is volt konkrét tervem, kellett valaki, aki segített konkretizálni. A mentorom, dr. Cserey György ebben sokat segített, illetve a laborban dolgozó hallgatóktól is rengeteg ötletet, segítséget, támogatást kaptam.

A kéz összegét tekintve határ a csillagos ég. Ennek a prototípusnak az összege 3-4 ezer forint körül van, szállítási és egyéb pluszdíjakkal körülbelül 5 ezer forintba kerül.

A legdrágább rész egyértelműen a nyomtatás: ha közösségi alkotóműhelyben szeretnénk nyomtatni, akkor kb. 3 ezer ft-tal számolhatunk. Ez persze függ a műanyagtól és a mérettől, valamint attól, hogy kell-e pótolni alkatrészt. A nyomtatás után a szervomotor a legdrágább, 930 Ft-tal. A többi anyag/alkatrész ára elenyésző ezekhez képest. A mikrochipet talán 80 Ft-ért rendeltük, a horgászzsinór és a kalapgumi is hasonló árban van. De, mint említettem, lehetnek magasabbak is az árak. Vannak nagyon profi eszközök, viszont még ezek használatával is 20 ezer ft alatt lehet tartani a végösszeget”

- sorolta Zsófi.

A lány szerint a robotkéz használatának alsó korhatára az, amikor a kisgyerek már elkezdi tudatosan használni a kezét. „5-6 éves kort javasolnék, de például a prototípus 3-4 éves kisgyerek méreteihez igazodik. Bár az általam tervezett kéz nincs összeköttetésben az idegekkel, megkönnyíti a fogást.

A színes, szuperhősvégtagnak álcázható, vagy mesefigurák képeivel díszíthető kéz magabiztosságot is kölcsönöz a sokszor csúfolódás célpontjává váló gyerekeknek.”

Az eszközt éles helyzetben, kisgyereken egyelőre még nem tesztelték. „Előbb el szeretném készíteni a tökéletes modellt, amit aztán nyugodt szívvel tudnék rendelkezésre bocsátani” – mondta Zsófi. „Ez a tesztelés még várat magára. Nagyon kezdetleges, <<prototípusállapotban>> vagyunk, még van hova fejlődni, de töretlenül dolgozunk rajta.”

Felmerül a kérdés, hogy állítható-e a robotkezek mérete. Mint Zsófi elmondta, erre sajnos nincs lehetőség: ha a kisgyerek kinövi, akkor kell neki újat készíteni. „De ha a felhasznált eszközök épségben maradnak, akkor csak a nyomtatás költségét kell újra kifizetni. Igazából ezek <<eldobható>> kezeknek készülnek: akárcsak a ruhákat, ezeket is nagyon gyors ütemben kinövik a kis csemeték. Ezért igyekszünk alacsonyan tartani a költségeket, bár így is csak a tizedét kell kifizetni egy profi, űrtechnológiával készült robotkézhez képest.”

A lány nem a „profitra utazik”, nem szeretné piacra dobni a készüléket. „Ahogy az e-NABLE, én is szeretném mindenki által elérhetővé tenni. Ha már minden tökéletes lesz, összeállítok egy készletet, minden tervvel és leírással együtt, hogy aki affinitást érez ez iránt, tudja elkészíteni magának vagy másnak.”

Borítókép: Vas Alexa Zsófia. Forrás: Krónika.ro/Hilák Antónia