175 éve született a Gundel-dinasztia feje

Johann Gundel néven egy pékmester fiaként született a bajorországi Ansbachban. Apja halála után édesanyja nem győzte taníttatásának terheit, és tizenhárom éves korában 30 forinttal a zsebében Pestre küldte, hogy mostohaapja sógorának vendéglőjében dolgozzon. Pikolóként hordta a krigli söröket „Az utolsó fillérhez” nevű kocsmában, s mivel ügyes volt és szorgalmas, ráadásul öt nyelven beszélt, hamar előrelépett a ranglétrán.

Előbb a Téli Sörház üvegezett verandáján, majd a belvárosi Arany Sas fogadóban alkalmazták. Tizennyolc éves korában már ő volt a főpincér, helyzetét tovább erősítette, amikor 1869-ben elvette a tulajdonos unokahúgát, Kommer Annát. A házasság után önállósította magát, és a Király utcában megnyitotta első vendéglőjét. A Bécsi Sörház bécsi tányérhússal (tafelspitz – puhára főtt marhafartő zöldséggel, levessel, burgonyával és szósszal felszolgálva), bécsi szelettel, szalontüdővel és a melléjük kínált osztrák sörrel csalogatta a közönséget. Két évvel később átvette és felvirágoztatta a József nádor téri Virágbokor vendéglőt, ahol a közeli gabonatőzsde alkuszai kerestek idegességükre enyhülést. Több híresség is idejárt, a festő Lotz Károly egy képet is ajándékozott neki, amelyet a különteremben függesztettek ki.

Gundel a szakma legnagyobb meglepetésére alig harmincöt évesen visszavonult, és belevetette magát a közéletbe. A Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnökeként, Budapest Székesfőváros törvényhatóságának tagjaként komoly erőfeszítéseket tett a szakoktatás megszervezéséért, 1885-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

A vendéglátáshoz csinos vagyon birtokában, öt gyermek apjaként tért vissza, amikor kibérelte az István Főherceg szállodát az Akadémia és a Vigyázó Ferenc utca sarkán. Az új intézményt a Vadász és Versenylap 1889. szeptember 29-i számának hasábjain így ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe: „Főtörekvésem oda fog irányulni, hogy saját személyes vezetésem alatt a legszigorubb tisztaság, a legfigyelmesebb és legkészségesebb kiszolgáltatás, kitünő konyha és pincze s legjutányosabb árak által ezen szállodát fővárosunk egyik legkellemesebb tartózkodási helyévé tehessem s a t. cz. utazó-közönségnek bizalmas otthont nyujthassak.” A szállodát 1904-ig működtette, 2016-ban az épület Akadémia utcai falán emléktáblát avattak tiszteletére.

A konyhájáról méltán híres szálloda az ő vezetése alatt élte virágkorát, itt találkoztak a szomszédos Akadémia tagjai, és a Kisfaludy Társaság is itt rendezte bankettjeit. Gundelnél vacsorázott Tisza Kálmán, Jókai Mór, Kemény János, akik szerették ezt a „disztingvált, csendes, lakályos fészket”. Egyik legkedvesebb vendégének, Mikszáth Kálmánnak külön lakosztályt rendezett be, és mindenben igyekezett az író kedvében járni. Még egy ételsort is kreált a tiszteletére,

Mikszáth művei ihlették a Lohinai füves hal, a Tót atyafiak haluskája, a Brézói ludak Mikszáth módjára, a Galamb kalitkában és Ami a lelket édesíti fogásokat.

Amikor Mikszáth megemlítette, hogy olyan levest enne, amely „magában foglalja a magyar konyha minden zamatát”, Gundel a „nagy palóc” tiszteletére megalkotta a ma is kedvelt palóclevest, amelyhez hagymát, paprikát, ürühúst, zöldségeket, krumplit, zöldbabot és tejfölt használt. A Mikszáth-szoba ünnepélyes megnyitásán,

1894-ben már ott szerepelt az étlapon a „palóczleves”,

amely 1935-ben, a vendéglősöknek megrendezett vacsoraversenyen a fia, Gundel Károly által feltálalt fogásként indult el gasztronómiai hódító útjára. A szakmát továbbvivő Gundel fiúnak vendéglátós vér csörgedezett az ereiben, de apjával ellentétben főzőkanalat sosem vett a kezébe, fejben komponálta meg az ízek harmóniáját; a mára fogalommá vált városligeti vendéglőt is ő tette híressé.

Az idősebb Gundel 1904-ben ismét visszavonult, idejét és energiáját a szakmai szerveződés és képzés előmozdításának szentelte. Számtalan tisztséget viselt, egyebek közt az Állandó Borvizsgáló Szakértőbizottság tagja, az Országos Vendéglős Szövetség díszelnöke, a Budapesti Kávés Ipartársulat tagja, az evangélikus egyház presbitere, a Lipótvárosi Takarékpénztár tagja, emellett negyven évig a Régi Hívek szabadkőműves páholy tagja volt.

Nevéhez fűződik a vendéglátós szakma képesítéshez kötése,

a nemzetközi kapcsolatok felvétele. 1886-ban ösztöndíjat alapított a legjobb étlapot író borfiú támogatására.

Vendéglős körökben közmondásos volt tudása és pontossága. Személyesen ellenőrizte a menükönyvet, az adagokat, az ételek összeállítását, még a moslékosdézsa tartalma sem kerülte el a figyelmét. Több ételt is alkotott, a pesti étkezésben ő terjesztette el a bécsi szeletet. Elsőként enyhítette a korábban barbárnak, túlfűszerezettnek tartott magyar konyhát a nemzetközi konyha szelídebb, pikáns ízeivel. Számos szakcikket írt magyarul és németül. Szabadidejében esztergált, elefántcsont tárgyakat készített és budafoki kertjében dolgozgatott.

Amikor az első világháború idején Károly fia a frontra ment, hetvenévesen ő intézte helyette a beszerzéseket. Egy év múlva, 1915. december 28-án halt meg Budapesten. Az általa megalapozott új gasztronómiai kultúrát fia vitte tovább, akinek neve már életében fogalommá vált. A Gundel-örökséget, amellyel a későbbi utódok is jól sáfárkodtak, 2014-ben hungarikummá minősítették.

Borítókép: Emléklap Gundel János és Kommer Anna 25 éves házassági évfordulójára, Budapest, 1894.