Nem vadászat volt, kivégzés: felháborodtak a somogyi nimródok

A napokban született vádirat egy három évvel ezelőtti zalai vadászbotrány ügyében. Azzal vádolnak három magyar vadászt és egy osztrák vadaskert tulajdonosát, hogy egy Karintiában kertben nevelt gímszarvasbikát meglövettek egy francia vendégvadásszal. Mindez a vád szerint még 2017-ben történt, habár ezt mindkét ország törvényei tiltják. A vádlottak 9 ezer euróért vásárolták az állatot, majd 35 ezerért adták el a francia vendégnek. Aki úgy lőtte meg a koronás állatot, hogy az éppen lábra próbált állni az altató miatti bódulatból.

A bikát leszállította az osztrák eladó és a vádlottak felajánlották egy vadászatszervezéssel foglalkozó cég képviselőjének, akinek képet is küldtek róla. Azt állították, hogy a vadkamera figyelte meg az állatot, pedig a fotó az osztrák szarvastelepen készült. Szeptemberben került a vendég célkeresztjébe a bika a zalai Pötréte és Felsőrajk között lévő területen.

Az elejtett 15,66 kilogramm trófeasúlyú bikáról fotók is készültek, amelyek bejárták a sajtót három éve. S már akkor többen gyanakodtak a gímbikára, de a sajtónak nyilatkozó vadásztársasági elnök cáfolta a feltételezéseket.

Most a nagykanizsai járási ügyészség csalás és közokirat hamisítás bűntette miatt emelt vádat a vadászok és az osztrák tenyésztő ellen.

Az ilyen esetek több szempontból is károsak, vélekedtek az általunk megkérdezett somogyi nimródok. – Nem szabad földön nevelkedett a bika, hanem táppal hizlalták fel, ez abszolút nem etikus – mondta érdeklődésünkre Meiszterics János, a Tapsony és Vidéke Petőfi Vadásztársaság elnöke. – A vadászattal, vadgazdálkodással az ilyen eljárás nem egyeztethető össze. Elítélendőnek tartom az ilyen ügyeskedést, mert ezzel jó üzletet csináltak és találtak egy palimadarat, aki megvette.

Komoly árkülönbség van a szabadterületi és a kerti bikák árai között, hívta fel figyelmünket Kovács Gábor, a gyékényesi Somogyi Hármashatár Vadásztársaság elnöke. Hozzátette: nem csak pénzkérdés ez, hiszen a vadászat minőségében is nagy különbség van. – Benyugtatózták és nagyjából ki lehet számolni, mikor tér magához és addigra vitték oda a vendéget – mondta. – Ez nagyon káros a vadásztársadalomra nézve, mert rontja a megítélésünket. Az állat méltóságában is meg lett alázva azáltal, hogy ébredés közben lőtték meg. Szégyenteljes, hogy ilyen előfordulhat.

Kovács Gábor hozzátette: sajnos nem ez az első eset, de mindenképpen jó lenne, ha az utolsó lenne.

– Van egy réteg, akinek mindegy honnan van, csak legyen jó nagy a trófea – fogalmazott a Somogyi Hármashatár Vadásztársaság elnöke. – Amerikában státusszimbólum a szarvastrófea, minél nagyobb az agancs a falon, annál gazdagabb elejtője. Sajnos kiveszőben vannak az olyan vadászok, akik szenvedéllyel és nagy szakértelemmel vadásznak. Ami inkább szenvedély. Kicsit olyanok vagyunk, mint a művészet szerelmesei. De ők sem rontanak be a Louvre-ba, hogy hazavigyenek egy értékes festményt.

A vadat és a természetet tisztelni kellene, s a vadászatban a fokozatosság elvének kellene érvényesülnie.

Egy zselici vadászatra is hoztak begyógyszerezett szarvast néhány évvel ezelőtt

Somogyban is volt egy hasonló eset 2010-ben. A Zselicbe szállítottak egy kertben nevelt bikát, amelyet lenyugtattak és olyan helyre vitték, ahol vadvédelmi kerítés is volt. Az állatot egy vendégvadásszal igyekezett meglövetni a később elítélt somogyi férfi. Csakhogy a szarvas furcsa viselkedése feltűnt a szakértő szemeknek és így a spanyol nimród nem lőtte meg. A csalót a Somogy Megyei Bíróság egy év hat hónap börtönre ítélte, amelyet két évre felfüggesztettek.

Ennél jóval nagyobb port kavart egy néhány évvel korábban Bulgáriában elejtett szarvas esete. A terítékre hozott állat jó eséllyel pályázott a világrekord címre, ám egy magyar vadász fotó alapján felismerte az állatot, amely egy osztrák szarvasfarmon nevelkedett. Idézte fel az esetet Sugár László, somogyi vadbiológus, aki annak idején be is számolt az esetről az egyik neves magyar vadászati szaklapban. Megkérdeztük a szakembert, hogy milyen árulkodó jelei lehetnek annak, hogy egy szarvas nem az adott területről származik. Sugár László kérdésünkre elmondta: nem feltétlenül vannak tájanként eltérő agancsformák. De, ha van elegendő minta a terület szarvaspopulációjáról, akkor ez genetikai vizsgálattal kimutatható.

Fotónk illusztráció!