Géntérképpel védik a magyar óriásnyulat

Sokan gondolhatnák, hogy ilyen komoly érdekképviselet és munka minden élőlénynek dicséretére válna. Ám Bellovits Gyula, az egyesület elnöke szerint erre szükség is van, hisz a magyar óriásnyúl hungarikum elismerésre vár, és mivel még fennáll hamisításának lehetősége is, minden védelmet megérdemel.

– Miért az óriásnyúl érdemelte ki ezt a kitüntetettnek látszó figyelmet?

– Mert ez az egyetlen őshonos magyar nyúlfajta. Nem egyszerűen óriásnyúl, mert abból más nemzeteknek is van saját fajtája, hanem kifejezetten magyar óriásnyúl. Jobbnak is gondolom a többi nyúlfajtánál, hisz jól nevel, jól szaporodik, jó a növekedési erélye, és nem olyan kényes mint más fajok – felelte Bellovits Gyula. Jobban tűri a klímaváltozásokat is. Az 1900-as évek elején alakították ki ezt a nyulat, és igen jól sikerült.

– Ezt a nyúlfajtát úgy kellett kialakítani?

– Természetesen. Majdnem minden faluban volt régen úgynevezett istállónyúl, ami csak ott futkározott a lábasjószágok között, ott nevelkedett, és ha a gazdának nyulat támadt kedve enni, csak elkapott egyet, és ment a fazékba, sütőbe. Ezt a fajtát kezdték el aztán átalakítani, szelektálni. Hoztak belga óriásnyulat, és azzal keresztezték, aminek eredményeképpen kialakult egy állomány, jellemzően a főúri kastélyok kertjeiben. Aztán a 70-80-as években lett ismét felkapott dolog óriásnyulat tartani. Az iparosodás, és a panelprogram keretében nagyon sokan költöztek a városba, de elszakadni nem tudtak a falusi létformától teljesen. Így hozták, vagy tartották állataikat kertjeikben, így lett népszerű az óriásnyúl tartása is. Ahol voltak bányászok, acélipari fellegvárak, ott az emberek a munkából hazatérve foglalkoztak az állataikkal. Ezért alakult úgy, hogy abban az időben nagyon sok tenyésztő volt.

– Csak a húsáért tartanak ilyen állatot?

– Igen, manapság jobbára azért. Régebben a prémjéért is tartották, de a szőrmeipar elment a fehér irányába, mert az jól festhető, jól kezelhető szín. Aztán a különböző állatvédő szervezetek sem a sokirányú felhasználás felé terelték a tenyésztés folyamatait. A szűcsök és a feldolgozók elmentek abba az irányba, mint mindenki más, hogy tömegtermelés kell a sikerhez. Az előbb is említett időszakban emlékszem még jártak a falvakban felvásárlók. Ma már ez nincs meg, így a húsért és a prémért tenyészteni az állatot háztáji gazdálkodásban már nincs sok értelme, nincs aki begyűjtse azt. Viszont az egészséges élelmiszerhez való hozzájutás egyik legegyszerűbb módja, ha magyar óriásnyulat tartunk. Húsa sok vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz.

– Egy óriásnyúl-tenyészetet úgy kell elképzelni, mint mondjuk ahogy a filmekben látjuk, hogy nagyüzemben, több hektáron összezsúfolva nevelkednek csirkék, marhák?

– Nem, egyáltalán nem. A magyar óriásnyúl mindig is kisüzemi volt, és háztáji. Soha nem öltött ipari méreteket a tenyésztése. Olyan volt, akinek 80-100 anyanyula is volt, hallottunk róla. De ez a fajta a nagyipari tartásra alkalmatlan. Persze ki lehet alakítani hozzá a feltételeket, de nem éri meg. Mivel nagytestű nyúlról van szó, nem bírja a rácsos tartást, hely kell neki, és telepadlós ketrec. Nagyon igaz amit a tarkások – a tarka marha tenyésztők – szoktak mondani: az az állat, amit Riskának szólítanak, és megsimogatnak, az két literrel több tejet ad. Ha van az embernek tíz anyanyula, mindegyiket ismeri, nevet ad neki, gondoskodik róla, az teljesen más, mint amikor nagyon sok állatot egy gépi etetősoron végig etet, végignéz rajtuk, és végzett is a gondoskodással. A gondozó meg a gazda az két külön kategória itt is.

– Ha ennyire értékes egy állatfaj, akkor törvényszerű, hogy egyesülete lesz?

– Van egy őshonos törvény, ami felsorolja a Magyarországon őshonos állatokat. Ebben benne van a magyar óriásnyúl is. A magyar állam hitet tett amellett, hogy az őshonos állatokat megvédi, megőrzi és fenntartja. Az ehhez kapcsolódó feladatokat az általa elismert tenyésztő szervezetre ruházza rá. A mi egyesületünk vállalta fel ezt a szigorú feltételrendszerhez kötött munkát. Ezért mi tartjuk nyilván az állatokat, és mi vagyunk jogosultak törzskönyvet is kiadni. Ezt komolyan vesszük, az állatnak a törzskönyv olyan, mint autón a rendszám. Jelenleg hozzávetőleg 250-300 tenyészállatot tartunk nyilván. Az egyesület egyébként 2009-ben alakult, a fajta két megmentője, Völgyi Tamás és Nagy János segítségével.

– Meg kellett menteni a magyar óriásnyulat?

– Elindult egy időszak abban az időben, hogy többen össze-vissza keresztezték a nyulakat, majd azt állították, hogy az a legjobb és megpróbálták eladni. A probléma abból adódott, hogy sokan átkeresztezték a magyar óriásnyulat a némettel, és utána ezt magyarként árulták tovább. Voltak tehát hamisítások, ami szükségessé tette, hogy megmentsük a magyar óriásnyulat abban a formájában, ahogy az mindig is létezett. A fajtának nagyon régi standardjei vannak, így azonosítható volt, ha valaki idegen nyulat kevert a vérvonalba.

– A Kaposvári Egyetemmel való együttműködés hogyan segítheti ezt a folyamatot?

– Most fogjuk meghatározni a genetikai állományát ennek az őshonos nyúlfajtának. Lesz egy olyan genetikai térképünk, ami alapján egyértelműen meghatározhatóvá válik, mely egyedek eredeti magyar óriásnyulak, és melyek azok, amiket kereszteztek, illetve már kevert vérvonalúak. Mert azt tudni kell, hogy minden hibridet valamilyen céllal tenyésztik, és őshonos fajták az alapjai. Ezek az alapok teszik biztossá azt, hogy ne csupán egyetlen célnak feleljenek meg az állatok – több húshozam, vágósúly gyorsabb elérése, több tojás – hanem a világ változásait jobban kövessék, gyorsabban akklimatizálódjanak a megváltozott körülményekhez.