Mi az, amit iszol? Tökből, répából nem kell almalé

Tóth Sándor, kétgyermekes kaposvári édesapa megunta, hogy csupa ismeretlen anyagot isznak a csemetéi, ezért kezébe vette a család gyümölcslé ellátását. – Olyan almalevet szerettem volna a gyerekeknek adni, amiben semmi más nincs, csakis alma – mondta. – Nem sűrítményből, nem cukorral, nem tökből, nem répából, hanem igazi almából készített finomságot. – Volt valamennyi saját termésünk, de vettem hozzá hat mázsa léalmát és lepréseltettem.

Mivel hőkezeléssel tartósítják, nem tartalmaz idegen anyagokat, így bátran ihatják a gyerekek. A család összesen 450 liter igazi gyümölcslevet nyert – nagy haszonnal. A léalma kilója ugyanis 20-30 forintos áron beszerezhető, a préselés literenkénti költsége pedig csupán 150 Ft. Egy kilónyi alma 7 deci levet ad, így egy háromliteres almalé ára 500 forint körül mozog. A boltban egy litert kaphatunk 300 forint körüli áron, s azt sem tudni, mi is van benne pontosan a csekély gyümölcstartalom mellett.

– A négytagú családunk két nap alatt elfogyaszt egy zacskónyi almalevet – tette hozzá. – Heti két adagot iszunk meg, kiszámoltam, hogy a következő almaszezonig így nem kell vásárolnunk a bolti kínálatból. Tóth Sándor egy egész utánfutónyi almát vitt Szennába, ott ugyanis évek óta működik az almaprés, amellyel nyáron 100 százalékos meggylevet is készített a kis üzem új tulajdonosa.

Először megmossák, majd ledarálják a gyümölcsöt, a darálékból pedig kipréselik a levet, amelyet aztán hőkezeléssel tartósítanak, és amíg ki nem hűl, dunsztban tartanak. Az eljárás segítségével 2-3 évig biztosan eláll. Ott jártunkkor éppen egy hat és fél tonnás szállítmánynak nyomták ki a levét. A zacskókba csupán ez a lé kerül, cukor, víz, tartósítószer és egyéb felesleges dolog nem.

Tomka Anna a versenyszférából érkezett a mezőgazdaság világába. Két lányával egy éve működteti a présüzemet, amely csupán egy része a náluk folyó tevékenységnek. Jövőre egy biogazdaságot szeretnének létrehozni. Ők maguk is tudatos fogyasztói a házilag megtermelt, egészséges élelmiszereknek. – Soha nem felejtem, amikor tanyasi nagymamámat kislányként megkérdeztem arról, hogyan mennek boltba, ha nagy sár van? Nevetve válaszolta: csupán két dolog van, amit nem tudnak maguknak megtermelni: a cukor és a petróleum. De amikor elmentek a saját búzájukat megőröltetni a malomba, visszafelé két zsák lisztet elcserélt cukorért – mondta Tomka Anna, aki maga is igyekszik ennek szellemében élni.

Bolti húst soha nem vásárol, inkább a megbízható helyről megvásárolt élő állatot házilag igyekszik feldolgozni. Hathektáros biogyümölcsösükben kajszi, meggy, cseresznye, szilva, és alma terem. A meggyből 100 százalékos levet készítettek, ami ritkaságnak számít, ugyanis sok helyen 60-40 százalékos arányban keverik az almalével. Budapesti biopiacon árulják a termékeinket, és mindig elfogy. A gyümölcsök minden részét felhasználják. Az almalé melléktermékét fiatal szarvasmarháknak viszik, a meggy kipréselt, szárított héját müzlibe lehet tenni, és a magjára is van már jelentkező.

– Régen is felhasználták a növények minden részét a kukoricaszem ment az állatok elé, a csutkájával begyújtottak a sparheltbe, a száráról a tehenek lelegelték a levelet, a maradékkal pedig be lehetett fűteni hangsúlyozta – hangsúlyozta a préselő üzem tulajdonosa. – Ezt tették a kajszibarack héjával is, a kiszárított magját pedig nagymamám a piacra vitte, mint csemegét. Mi is ezt a látásmódot szeretnénk követni.

A szemléletnek egyre több követője akad: az idén már 6-8 család készíttette el saját üdítőitalát a szennai présüzemben.